Fülöp Botond ügyvéd, aki a kegyelmi botrányról ismert, úgy véli, hogy nem minden parlamenti képviselő a zsákmányszerzésre törekszik. Éles kritikával illette Tisza javaslatát, amely azt célozta meg, hogy 12 évre, vagyis három ciklusra korlátozza az országgyűlési képviselők mandátumát, ezzel kizárva azokat, akik már háromszor bejutottak a Parlamentbe.
Fülöp hangsúlyozta, hogy a javaslat sérti a passzív választójogot, mivel bizonyos egyéneket kizár a képviselővé választhatóak köréből. Ez a korlátozás pedig az aktív választójog gyakorlását is befolyásolja, hiszen csökkenti azok számát, akiket a választók választani tudnak. Úgy véli, hogy a választójog korlátozása nem szolgálja a nemzeti érdekeket.
Szerinte léteznek olyan emberek, akik politikai pályára születtek, és szíve mélyén politikai hivatásuknak tekintik ezt, hasonlóan Deák Ferenchez vagy Antall Józsefhez. Fülüpsz rámutatott, hogy a javaslat miatt az ország lemondhat a jövőbeli kiemelkedő politikai személyiségekről. Kérdésként fogalmazta meg, hogy valóban meg kell-e válni Deák Ferenc szellemi örökségétől a kevesebb értékű politikai szereplők érdekében.
A politikai megélhetés fenntartásának és a helyi feudális struktúráknak az ellenállásához Fülöp szerint nem választójog-korlátozásra, hanem a társadalom polgárosítására, azaz a műveltség, tájékozottság és politikai tudatosság szintjének emelésére van szükség.
Végezetül megjegyezte, hogy a választójog korlátozása nem szerepelt a Tisza Párt választási ígéretei között, és emiatt a javasolt változtatás nem minősül politikai felhatalmazásnak.
Forrás hvg.hu
