Hogyan vált végül riporterből, amikor akár színész is lehetett volna?
1962–1963 között megrendezték az első Ki mit tud? vetélkedőt. A másodikra jelentkeztem, és a verseket akartam mondani, de meg kellett adnom egy tartalék megoldást, így a riporterkedést írtam be. A versmondás nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, és amikor a zsűri elnöke, Pálfy József látta, hogy a riporterkedés a második helyen áll, azt mondta: az újságírás egy szent hivatás, nem való versenyre, így kizártak. Másnap azonban megjelent egy hirdetés Pálfy lapjában, a Magyarországban, amiben a magyar televízió riporteri versenyt hirdettek.
Bekerültem a legjobb tíz közé, a döntőt főműsoridőben, szombat estéken közvetítették, és ez azonnali népszerűséget hozott. Végül megnyertem a versenyt. Amikor az italozás már elkezdődött, odajött hozzám a szerkesztő és a rendező, és elmondták, hogy az ötletet tőlem vették. A Ki mit tud?-ról kizártak, de úgy döntöttek, saját vetélkedőt indítanak újságíróknak.
Hogyan élted meg, hogy hirtelen népszerű lettél tapasztalat nélkül?
Amikor bementem a fodrászhoz vagy a henteshez, mindenhol óriási lelkesedéssel fogadtak. Senki sem készített fel arra, hogy mit jelent híresnek lenni. Akkor még ez nem járt együtt pénzügyi előnyökkel, így nem tudtam rövid időn belül palotát venni. A „celebség” átmegy különböző fázisokon.
Forrás hvg.hu
