A honvédségi reform kezdetben azt a célt szolgálta, hogy a modern haditechnikai eszközök beszerzése után a katonák jogi státuszát és mindennapi szolgálati körülményeit is korszerűsítsék. Azonban a HVG által feltárt információk szerint a folyamat belső kormányzati és katonai érdekek ütközése miatt elakadt.
A lap számot ad több forrásról, beleértve Bazsik Istvánt, a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet (HÉSZ) elnökét, aki elmondta, hogy a reform központi eleme a Honvédek Jogállásáról szóló Törvény volt, amely a katonák javadalmazását, szabadságolását és szankcióit is szabályozta. Az eredeti terv egy új kerettörvény bevezetése lett volna, de a tárgyalások során kiderült, hogy a minisztérium, a vezérkar és a kormányzati központ eltérő irányvonalakat képviseltek.
Bazsik szerint a Honvédelmi Minisztériumban három fő erőcsoport létezett:
1. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter
2. Böröndi Gábor vezérkari főnök
3. Vidoven Árpád közigazgatási államtitkár, aki Orbán Viktor miniszterelnök akaratát közvetítette.
A HVG-nek Bazsik arról beszélt, hogy az egyeztetéseken a javaslatok gyakran egymást kizárták. Végül a helyzet oda vezetett, hogy a katonák jogállását nem egy új törvény, hanem egy kormányrendelet szabályozza, ami feszültséget okozott, hiszen a katonák lettek az állami szférában az egyetlenek, akiknek jogi helyzetét rendeletből határozták meg.
A HVG által idézett jogi vélemény szerint komolyabb probléma is felmerült: bár az Alaptörvényt módosították, hogy a katonák jogállása rendeletben is szabályozható legyen, a módosítás csak a hivatásos állományra vonatkozott, míg a kormányrendelet a szerződéses és tartalékos katonákra is kiterjed. Bazsik István szerint emiatt több mint 15 ezer katona jogviszonya alkotmányellenesen van szabályozva, amit Frank Evelyn ügyvéd jogilag pontosnak nevezett.
A cikk szerint az érdekvédelem mozgástere is jelentősen csökkent. A 12. alkotmánymódosítás értelmében a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai nem alakíthatnak és nem működtethetnek szakszervezeteket, ezért a Honvéd Szakszervezetet Honvéd Érdekképviseleti Szervezetként működtették tovább. Bazsik állítása szerint, amikor a HJKR-rel kapcsolatos alapjogi memorandumot benyújtották, nyomás alá helyezték őket a minisztériumban, hogy ne hozhassák nyilvánosságra kritikáikat.
A legnagyobb változások, amelyek a katonákat érintették, a szabadságok, túlórák és pótlékok rendszerének átalakulása körül forogtak. A HVG említi, hogy a szolgálatmentesség sokak számára kevesebb tényleges szabadnapot jelentett, mivel az érintetteknek elérhetőnek kellett maradniuk ezekben az időszakokban is. A túlórák és pótlékok megszüntetése ugyan különböző visszaélések ellen volt lépés, de több területen túlzott korlátozásokat és új bérfeszültségeket eredményezett.
Az új bérstruktúrában a parancsnokok nagyobb mozgásteret kaptak a bérek differenciálására, de Bazsik szerint ehhez nem társult megfelelő objektív szempontrendszer. Feszültséget okozott az is, hogy az új haditechnikai eszközök miatt toborzott új katonák gyakran magasabb jövedelmet kaptak, mint az évtizedek óta szolgáló kollégáik.
A HVG információi szerint Ruszin-Szendi Romulusz új honvédelmi miniszter a katonák megtartását nevezte meg elsődleges feladatának. A tervek szerint 2027 elejétől új törvény keretein belül szabályoznák a katonák jogállását, visszahoznák a szolgálati nyugdíj valamilyen utódintézményét, és a decentralizált bérgazdálkodás helyett központi rendszert vezetnének be.
A cikk végső következtetése szerint a honvédségi reform kudarcát az okozza, hogy egy modern, nagyvállalati elképzelést próbáltak alkalmazni egy olyan szervezetre, amelynek humánpolitikai és belső kulturális problémái évtizedek óta megoldásra várnak.
Forrás 24.hu
