Kevesen vannak, akik nem hallottak még a magyar tengeralattjáróról. Annak ellenére, hogy Magyarországnak se tengere, se tengerpartja sincs, tengeralattjárója mégis volt. Az ötlet Forintos Gyula taxisofőr fejéből pattant ki, és a kilencvenes években megálmodta a Polaris-2-t, amit saját kezűleg épített meg. A Dunán keresztül szeretett volna eljutni vele a tengerig, majd megkerülni a földet. Többen csatlakoztak a nem mindennapi ötlethez. Szigetvári Mátyás oroszlánrészt vállalt a tengeralattjáró tervezésében és a kivitelezésében is.
Forintos Gyula a magyar tengeralattjáróval 1990-ben Fotó: Fortepna/Vimola KárolyMagyar tengeralattjáróval a világ körül
Először búvárkodni kezdtem, majd később részt vettem egy búvárklub megalakításában. Így ismerkedtem meg Forintos Gyulával, aki egy föld körüli tengeralattjárós expedíció megvalósításán dolgozott, melynek részese lettem. Ráláttam már a Polaris-1 építésébe is, de az nem aratott sikert, mert nem bírta a tengeri viszonyokat. Ezután döntött Forintos Gyula a Polaris-2 megépítése mellett
– emlékszik vissza Szigetvári Mátyás, aki a második tengeralattjáró építésében már aktívan részt vett, melynek a magasnyomású levegőrendszereit tervezte és valósította meg. De a kompresszorok beszerzése, és a mentési terv kidolgozása is Mátyás feladata volt. A férfi részt vett a hajó vízre bocsátásában is mint búvár az Újpest öbölben.
Szigetvári Mátyás és az egyik kísérőhajó Fotó: Ripost
Gyula a rendszerváltás idején határozta el, hogy megépít egy tengeralattjárót, és világkörüli útra indul majd vele a Dunáról. A hajó minden apró részlete precíz munkát igényelt, hiszen egyetlen repedés is végzetes lehetett volna a merülés során, ezért a kivitelezés önmagában is egyedülállónak számított.
Sokat dolgoztunk a tengeralattjáró megépítésén, ami miután elkészült, hadiállományba lett véve. A tervünk egy világkörüli expedíció lett volna, melynek a feladatai közé tartozott többek a nemzeti színű bójazászló elhelyezése, és természeti jelenségek megfigyelése és tudományos mérések elvégzése a déli sarkmezőn, melynek jege alatt szerettünk volna közlekedni a tengeralattjáróval. Az utazáshoz kísérőhajókra is szükség lett volna, melyeket hermetikusan lezártunk volna, és a terv szerint kötéllel húztuk volna magunk után
– emlékszik vissza Mátyás, aki hozzáteszi, hogy ennek a két hajónak a szállítási funkcióján túl biztonsági szerepe is lett volna. Ezekre tudott volna átszállni a legénység vész esetén.
Meg is vásároltam a két hajtót. Azóta is itt állnak a kertemben, és emlékeztetnek Magyarország egyetlen tengeralattjáróra, ami végül sosem jutott el a tengerig, hanem az utolsó információk szerint egy telephelyen rozsdásodik Vásárosnaményban
– zárja a beszélgetést Mátyás, aki nagyon örül, hogy részese lehetett a nagy álmokat szövögető Forintos Gyula tengeralattjárójának építésének.
Olvasd tovább itt: ripost.hu
