„Csókolom” – köszönt rám a mostaninál lényegesen fiatalabb Orbán Viktor, miközben átsuhant aBlikk szerkesztőségén. A találkozásra számítottam, hiszen akkor már napok óta bombakereső kutyák és titkosszolgák szimatoltak a szobáinkban. A miniszterelnöki közvetlenség viszont meglepő volt. Azért látogatta meg a Blikket nem sokkal 2010 után, hogy élőben válaszoljon az olvasók telefonjaira és üzeneteire. El akarta érni, meg akarta nyerni őket.
Nem ő volt az egyetlen vendég. A Blikknek – ahol 2008 és 2014 között szerkesztőként dolgoztam – mindig is szerves része volt a politika, és állandó szereplői voltak a politikusok. A szakmai és üzleti aranykorban 250 ezer példányszámban eladott lapot mégis szokás volt lenézni. Pedig néhai főszerkesztőm, Murányi Marcell szavait kölcsönözve az újság sokkal több volt, mint bulvár: néplap.
Mélyen belenyúlhattak a bukszába, hogy einstandolják a Blikket
Egyetlen tekintélyes külföldi médiacég marad Magyarországon azután, hogy a Fidesz befolyása alatt álló médiabirodalom részévé válnak a Ringier kiadványai, elsősorban a Blikk. Mi teszi pikánssá, hogy az új tulajdonosoknak a felvásárlás előtt biztosított 13 milliárdos hitelkeretet a Mészáros Lőrinc-féle bank? Mekkorára becsülik a Ringier értékét, és hogyan muzsikált a cég az utóbbi időben?
Azt is gyakran hallhattuk tőle, ha rosszabbul sikerült kéziratot adtunk le, hogy „írd meg úgy, hogy Marika néni is megértse”. Ez sem lenézés volt, hanem az olvasók ismerete és megbecsülése. Nem rejtvényt adunk, hanem közérthetően tájékoztatunk. Bár mára már jócskán megfogyatkozott olvasószámmal, de a nyomtatott Blikk a mai napig azon kevés napilap egyike, amit Budapesten és vidéken egyaránt a kezükbe vesznek az olvasók. Köztük olyanok is, akik egyáltalán nem tájékozódnak más internetes mainstream lapokból, legfeljebb a Facebookról. Nekik pedig máshogy kell írni. Lehetőség szerint azt is minél rövidebben.
Sokan azt is szeretik elfelejteni, hogy az ilyen néplap mekkora hatalommal bír.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
