Van valami keserű irónia abban, hogy míg a Szomszédokban Vágási Feri (Nemcsák Károly) tízezer forintért akart „beszállni az internetbe”, addig Trokán Péter, aki Szelényi Jánost játszotta ugyanabban a sorozatban, pont akkor hagyta le a digitális világ fejlődését.
Ott maradtam el, ahol Nemcsák Karcsi a családi kasszát megcsapolta, hogy beszálljon az internetbe
– fogalmazott a színész Netpercek Kávéház első napján.
A színész csatlakozott a One Alapítvány új kezdeményezéséhez, a Netpercek Kávéházhoz, hogy az időseknek szóló eseménysorozat nagykövete legyen, de emellett maga is tanulni szeretne.
A Netpercek Kávéház különleges program: a 65 év felettiek digitális tudatosságát fejleszti, barátságos, közösségi környezetben. Az október 30-án, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti központjában útjára indított kurzussorozat három alkalomból áll. Az első alkalom az internetbiztonság alapjait és a tudatos használatot tanítja, a második az unokázós csalásokkal és álhírekkel foglalkozik, a harmadik pedig a praktikus eszközöket és applikációkat mutatja be – a Netflixtől a színházjegyvásárláson át az online ügyintézésig.
Trokán Péter „telepatikus találkozásnak” nevezte, hogy a One Alapítvány pont őt kérte fel nagykövetnek, ugyanis éppen mostanában kezdte el írni az emlékiratait a lányainak, de minden alkalommal bizonytalan, amikor a gép elé ül.
Nem értek a szövegszerkesztéshez. A lányaimat zaklatom évek óta, hogy segítsenek. Én mindig olyan voltam, hogy amit nem tudtam könnyen megtanulni – mint a matekot vagy a fizikát az iskolában –, amit nem tudtam úgy kezelni, hogy érdekelt volna, azzal felhagytam. Így jártam az informatikával is
– magyarázta.
Most azonban úgy döntött, itt az ideje végre behozni lemaradást, és Vágási Feri után közel 30 évvel ő is beszáll az internetbe.
Amikor meghallom azt a szót, hogy regisztráció, feláll a szőr a hátamon
– vallotta be nevetve, majd hozzátette, hogy ennek ellenére tudja, hogy nincs mese, tanulni kell.
„Hiszek abban, hogy tanulni sosem késő – különösen ha ezzel közelebb kerülünk a gyerekeinkhez, unokáinkhoz” – fogalmazott.
Gombolyag, kávé és a félelem leküzdése
Az első alkalom a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti épületében meghitt hangulatban kezdődött. Kiscsoportokban, önkéntes segítők támogatásával ültek össze a résztvevők – akik között ott volt Trokán Péter is mint tanuló. A program szakmai vezetője Fegyverneki Gergő digitálispedagógia-szakértő, aki egyébként gyerekeket és pedagógusokat tanít biztonságos internethasználatra. Ő maga is édesanyjától tanulta meg először az internethasználatot, egyetemistaként.
Gyerekkoromban nagy Szomszédok-rajongó voltam
– vallotta be mosolyogva, így különösen nagy élmény számára, hogy most Trokán Péterrel együtt ülhet egy teremben.
A foglalkozás játékos bemutatkozással indult. Gombolyaggal adogatták körbe a szót, miközben mindenki elmesélte, ki ő, és miért jött. Aztán jött az első igazi feladat: a One Alapítvány által biztosított laptopokon a résztvevőknek el kellett jutniuk egy online felületre, ahová megírhatták, hogy mi jut eszükbe az internetről.
A vetítőn megjelent az első szó. „Félelmetes.” Csend lett a teremben. Aztán jött a második. „Drog.” Néhányan összenéztek. De aztán valami megváltozott. Sorban érkeztek a pozitív asszociációk: „könnyű kapcsolat”, „összekapcsol az unokákkal”, „a fiam Skóciában”, „gyorsaság”, „információ”. A szófelhő lassan átrendeződött – a félelem mellett egyre több remény, várakozás és kíváncsiság jelent meg.
Az internet egyszerre ijesztő és csodálatos. Egyszerre veszély és lehetőség. És pontosan ezért van szükség arra, hogy ne a félelemről, hanem a tudatos használatról beszéljünk.
Miért mindig a rossz az első?
Trokán Péter nem tud – és nem is akar – válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a rossz az internetben. Ez a kérdés irritálja.
Mindenki rögtön a rosszra gondol. Szeretünk a rosszról beszélni. Beszéljünk az internetről, és rögtön az első kérdés, hogy mi a rossz benne? Kikérem magamnak ezt a kérdést
– harsan fel.
Példaként a televízióban látható hírműsorokat hozza.
Mi történt az éjszaka? Tizenkét hír, és akkor tíz az, hogy leszúrta, megölte, felgyújtotta, meghalt, összeverte. Ezt kapja az ember már reggel. Rögtön a rosszat
– fogalmazott.
Szerinte ez az állandó negatív bombázás agresszívvá teszi az embereket.
„És akkor nem tudja, hogy ha lemegy a metróba, miért rúg bele a másikba. Ha beül a kocsiba, akkor miért van az, hogy kipattan a kocsiból, odarohan, és leveri a visszapillantó tükrét a másiknak csak azért, mert nem engedte besorolni” – sorolta.
A színész nagyon nem szereti ezt a negativitást, saját magát örök optimistának vallja.
„Közel 80 éves vagyok. Én elsősorban azzal foglalkozom, hogy mire tudom használni az internetet, mi az, amire jó, mi az, ami meggyorsítja az életemet” – mondta.
És valóban, amikor arról beszél, ami jó, tekintete felragyog. Elmesélte, hogy vannak külföldön élő ismerősei, akikkel az internet segítségével tudja tartani a kapcsolatot.
Micsoda fantasztikus dolog ez, hogy én benyomok egy gombot, és látom az arcát, beszélgetünk. Ez hogy van? Persze, műholdon keresztül meg ilyenek. De elképesztő ez a gyorsaság!
– magyarázta.
Emlékszik, milyen volt gyerekkorában, amikor anyja azt mondta, hogy szóljon a rokonoknak valami miatt.
„Nem volt mobiltelefon, és akkor nekem el kellett menni a trafikba, kivenni 60 fillérért egy tantuszt, elmenni a telefonfülkéhez, bedobni a tantuszt, és azzal lehetett telefonálni. Ezzel elment egy fél óra. De nekem ez egy esemény volt! Bementem a trafikba, a trafikos néni megkérdezte, hogy hogy van apuka. Beszélgettünk. De egy csomó mindent elvett az életemből, órákat. Most pedig egy pillanat alatt mindent megtudok” – jegyezte meg.
A bizalom és a bizalmatlanság határán
Trokán Péter saját bőrén tapasztalta, hogy az internet világában mit jelent a veszély. Nemrég az autóban hívta egy állítólagos banki ügyintéző, hogy a számlájáról 75 ezer forintot emeltek le Kecskeméten.
Miért ne gondolná az ember azt, hogy tényleg baj van? Szerencsére ott volt a kollégám mellettem
– mesélte.
Miután gyanút fogott, gyorsan mondott valamit az állítólagos ügyintézőnek, hogy most úton vannak, megállnak a következő pihenőnél, és onnan visszahívja. Aztán – direkt hangosan, hogy a telefonban lévő csaló is hallja – odaszólt a kollégájának: „Hívd kérlek a rendőrséget!”
A vonal másik végén azonnal megszakadt a kapcsolat.
Én hiszek embertársaimban, és kikérem magamnak, hogy valaki ilyen aljas módon visszaéljen ezzel a bizalommal
– mondta határozottan.
Szerinte a legnagyobb baj nem is maga a csalás, hanem ami utána marad: a bizalmatlanság. „Az internet gengszterei ezt rombolják szét. A bizalmat” – taglalta. Ettől függetlenül nem akar elzárkózni az online világtól, sőt ez tovább motiválja a tanulásban.
Nem arról van szó, hogy ne használjuk az internetet, hanem arról, hogy tudatosan használjuk. Azért csatlakoztam ehhez a programhoz, hogy fel tudjam venni azt a ritmust – de biztonságosan
– fogalmazott.
Mit tanulnak valójában?
A Netpercek Kávéház három alkalomból álló programsorozat, ahol minden alkalom más-más témára fókuszál, így bárki bármikor becsatlakozhat a programba. És minden alkalommal jut idő a témáktól független, az idősek által kért kérdések, applikációk és weboldalak használatának bemutatására is.
Flakstad Emőke, a One Alapítvány vezetője is saját édesanyjának példáját hozta.
Tegnapelőtt felhívott anyukám, hogy nem tud bejelentkezni laborvizsgálatra, márpedig kontrollra kell menjen. A segítségemmel az interneten három perc alatt el tudta intézni
– mondta, de elmesélte azt is, hogy hányszor kér segítséget édesanyja az őt érdeklő eseményekkel kapcsolatban, mondjuk, hogy mikor van nyitva egy kiállítás, vagy hogy tud oda eljutni.
Az alapítvány vezetője felhívta arra a figyelmet, hogy sok idős ember nem csak azért nem használja az online ügyintézést, mert nem tudja, hogy kell, hanem azért sem, mert nem tudnak annak további előnyeiről.
Nem mindegy, hogy ezt a díjat ki kell fizetned, vagy nem
– tette hozzá Flakstad Emőke.
Persze figyelni kell arra is, hogy az időseket megtanítsák a mértékletességre is. Az egyik résztvevő néni mesélte el neki, hogy amikor először felment az internetre, valaki megmutatta neki a pasziánszt.
„Hajnal háromig pasziánszozott, és akkor azt mondta magának, hogy ezt így nem lehet csinálni, mert akkor nem tud másnap elmenni dolgozni” – idézte fel mosolyogva Flakstad Emőke. A néni végül kényszerítette magát, hogy este 10-kor lerakja a gépet.
A játékok lehetnek még egyébként ilyen veszélyek, illetve a film- és egyéb tartalommegosztók, Netflix és társai is – ezeket még meg lehet mutatni, de meg kell tanítani azt is, hogy az idejükkel is tudjanak bánni
– fogalmazott az alapítvány elnöke.
Több mint oktatás
A Netpercek Kávéház nem véletlenül kapta a nevét. Ez nem egy hagyományos, száraz oktatás, ahol az előadó mondja a magáét, a hallgatóság pedig jegyzetel. Sokkal inkább egy közösségi élmény, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, és mellékesen – szinte játékosan – tanulnak.
Kiscsoportokban dolgoznak, önkéntes segítők ülnek mellettük, akik akkor ugranak be, ha valaki elakad, így senki nem maradhat le úgy, hogy ne tudja magát utolérni. Még olyan esetekben sem, mint most, az első alkalmon, amikor jóval több idős jött el, mint amire a szervezők számítottak.
És a végén? Kávé, sütemény, beszélgetés. A résztvevők ott maradnak, beszélgetnek, megosztják egymással a tapasztalataikat.
Azt akartuk, hogy ez ne csak egy oktatás legyen, azért is nem képzésnek hívjuk, hanem programsorozatnak, hogy ez egy ilyen kis kellemes közösségi élmény legyen
– mondta Flakstad Emőke.
„Ahogy az internet is összekapcsol, úgy kapcsolja össze ez a képzés is az időseket egymással és a társadalom aktív részeivel. Hogy ne essenek ki a fizikai közösségből, és legyen nekik is digitális esélyük arra, hogy aktív részesei maradjanak az online társadalomnak” – tette hozzá.
Miért is olyan fontos ez?
A program egy valós társadalmi kihívásra reagál. A One Alapítvány 2024-es, 65 év felettiek körében végzett kutatása szerint a magyar nyugdíjasok fele már internetezik. Ugyanakkor a nem internetezők közel 90 százaléka elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha is használja a világhálót.
Ennek egyik oka a digitális bizalomhiány. Az NMHH adatai szerint az 50–79 éves internetezők 89 százaléka nem szívesen ad meg személyes adatokat online, 80 százalékuk pedig tart a számítógépes vírusoktól. Az Alapítvány kezdeményezése éppen erre a bizalmi hiányra ad választ, emberi közegben, biztonságos tanulási élménnyel hozza közelebb a digitális világot az idősekhez.
A program először Budapesten indul, de a tervek ambiciózusak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vidéki idősotthonaiba is eljutnak majd, 2026-tól pedig önkormányzati és nyugdíjasklub-hálózaton keresztül szeretnének terjeszkedni országszerte.
Mindannyiunk közös felelőssége, hogy az idősebb generáció is részese lehessen a digitális világnak. Idősotthonokban végzett felmérésünk is azt mutatta, hogy az aktív idősek szívesen tanulnának, ha segítenek nekik eligazodni a digitális világban – leginkább az internetbiztonság, az okostelefon-használat és a videóhívások érdeklik őket
– mondta Hajnal Ágnes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vállalati és közösségi kapcsolat vezetője.
Hajnal Ágnes elmesélte, hogy édesanyjához fordult, amikor nekiláttak a program megszervezésének.
Tudod, kislányom, nem attól marad fiatal az ember, hogy nem öregszik, hanem attól, hogy nem hagyja abba a tanulást
– mondta neki az édesanyja, ami a Netpercek Kávéház egyik mottójának is beillik.
Trokán Péter is ezt vallja. És most, hogy végre ő is beszállt az internetbe – igaz, nem tízezer forintért, hanem egy ingyenes program keretében –, talán még Vágási Feri is büszke rá.
(Borítókép: Trokán Péter. Fotó: One Alapítvány)
Olvasd tovább itt: index.hu
