Tanúmeghallgatásokkal folytatódott szerdán a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről elbocsátott docens, Bognár Bulcsu munkajogi pere. Az oktató munkaviszonyát 2025 nyarán, a tanév végén szüntette meg az intézmény, Bognár szerint elsősorban világnézeti különbségek miatt, amellyel sérült az egyenlő bánásmódhoz való joga, így a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével jogi útra terelte az ügyet.
Bognár a perfelvételi ülésen ismertette álláspontját, szerinte a konfliktus közte és munkáltatója között azzal kezdődött, hogy megjelent egy kutatása a Religion című folyóiratban, melyben az LMBTQ-közösség társadalmi megítélését vizsgálta, különös tekintettel a vallásos emberekre és a téma politikai tematizáltságára. Pályázott az egyetemen a publikációk után járó juttatásra, de jelentkezése után nem sokkal egy dékáni utasítás jelent meg, miszerint a „katolikus szellemiséget sértő” tanulmányok után nem fizetnek, így az ő kérelmét is elutasították. Bognár szeretett volna indoklást kapni a döntésre, ám nem kapott, végül néhány hónappal később menesztették.
Ezzel szemben az egyetem érvelése szerint a tanulmánynak és az azután járó juttatásnak semmi köze nem volt a munkaügyi döntéshez, gazdasági szempontból döntöttek menesztése mellett. A szerdai tárgyaláson több tanút hallgattak meg.
A szóbeli figyelmeztetés
2024 szeptemberében Kovács Ákos, az egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének vezetője behívatta Bognár Bulcsut, a megbeszélésén jelen volt Bognár közvetlen felettese, Andok Mónika, a Kommunikációtudományi Tanszék vezetője is. Az elhangzottakról a tanszékvezető számolt be a bíróságon, elmondása szerint az intézet szerette volna, ha ő is jelen van tanúként, amikor szóban figyelmeztetik a docenst, mert a viselkedésével kapcsolatban „szemben számos panasz érkezett hallgatóktól és kollégáktól is”. Andok beszámolója szerint ezek a panaszok „huzamosabb ideje” eljutottak hozzájuk, így Kovács arra kérte Bognárt, hogy fejezze be a panaszolt viselkedést. A panaszok szerint az oktató „szakmai minőségükben alázta meg” kollégáit, a diákokkal pedig „részrehajló módon járt el”, saját romboló kritikákkal illette azokat, akiknek nem ő volt a témavezetője.
A találkozóról írásos feljegyzés is készült, melyben az intézetvezető rögzítette, hogy „amennyiben Bognár ezt a magatartást folytatja, kezdeményezni fogja munkaviszonya megszüntetését” és ekkoriban bizonyosodott meg arról, hogy a helyzetet kezelni kell. A feljegyzésben megfogalmazott vádakat Bognár egy levélben visszautasította, erre ugyan Kovács nem válaszolt, bírósági vallomása szerint tudomásul vette a választ.
Fókuszban a versenyképesség
Néhány hónappal később, 2024 novemberében az egyetem a hatékonyság, versenyképesség fokozását tűzte ki célul, decemberben az intézetvezetőket is tájékoztatták arról, hogy egy úgynevezett versenyképességi pótlékot vezetnek be.
Birher Nándor, a bölcsészeti és társadalomtudományi kar dékánja a tárgyaláson elmondta, ehhez a hallgatók által fizetett (és utánuk járó) díjakat osztják el az oktatásuk költségeivel, ide tartoznak többek között a tanári bérek is. Minél hatékonyabb egy intézet, annál nagyobb pótlék jár, amelyet többek között bérkiegészítésre fordíthatnak. Kovács Ákos akkor úgy látta, a kommunikációs intézet jó helyzetben van, hiszen az egyik legnépszerűbb a diákok körében és nyereségesen működik, ettől függetlenül gondolkodni kezdett, hogyan tudnának javítani a hatékonyságukon.
Ő is és Andok Mónika is úgy gondolták, az oktatói bérek abban az időszakban nem voltak versenyképesek, Kovács jó megoldásnak tartotta a létszámcsökkentést, így kezdeményezett egy találkozót a dékánnal, hogy erről egyeztessenek. Kovács szerint azáltal, hogy Bognár óráin megjegyzéseket tett kollégáira, felbontva ezzel az intézet integritását, így róla gondolta, hogy „nem feltétlenül szükséges az intézet további működéséhez”. Kovács hiányolt Bognár munkájából bizonyos feladatokat, az elvárás ugyanis szerint az, hogy az oktatási tevékenység mellett beosztottjai kutatómunkát végezzenek, részt vegyenek tudományos-szabadidős programok szervezésében is.
Utóbbiban elmondása szerint Bognár nem vett részt, valamint ő volt az egyetlen a tanszéken, aki a kötelezően előírt óraszámnál nem teljesített többet, pedig erre többször is kérték, a túlórát pedig minden esetben kifizetik. Birher Nándor dékán a bíróságon elmondta, a munkajogi döntéseket minden esetben az intézetvezetőkre bízza, így tudomásul vette Kovács döntését, miszerint a tanév végén menesztik Bognárt.
Újabb hallgatói panaszok
2025 februárjában Birherhez és Kovácshoz is eljut egy összesen 14 hallgató által jegyzett levél, amelyben panaszt tesznek Bognár oktatási stílusára, elmondásuk szerint a docens gyakran tett pocskondiázó, dehonesztáló megjegyzéseket kollégáira. A bírónő kérdésére, hogy miért nem indított vizsgálatot az ügyben, különösen, hogy nem ez volt az első panasz, illetve miért nem is tájékoztatták erről a levélről Bognárt, Birher azt mondta, akkor már biztos volt benne, hogy „kolléga úrral nem kívánom folytatni a közös munkát”. Elmondta azt is, a panaszokat azért nem is említették a munkaviszony megszüntetésének (egyik) okaként, mert „alapvetően gazdaságossági kérdés volt a háttérben, ennyi”. Kovács Ákost a dékánnál kevésbé vette komolyan a levelet, annak elolvasása után felhívta Birhert, hogy elmondja, továbbra is fenntartja, hogy Bognárt el kellene bocsátani.
A tárgyaláson Bognár is kifejtette véleményét a panaszokról, elmondása szerint „soha életében nem mondott véleményt kollégáról, kizárólag szakmai okokból értékeltem módszertani gyakorlatokat”. Hozzátette, a panaszokban egyetlen pázmányos oktató neve jelenik meg, akivel szemben kritikát fogalmazott meg, de ő nem a kommunikációs intézet munkatársa vagy óraadója. Bognár állítása szerint a 14 hallgató, akik az írásbeli panaszt benyújtották, mind legalább négyszer buktak az ő tárgyaiból, valamint közös bennük, hogy a panasz előtti félévben egyik kurzusán sem vettek rész. Megjegyezte azt is, a hallgatók jellemzően akkor szoktak panaszt tenni, ha őket éri közvetlen hátrány, ebben az esetben erről nincsen szó.
Bognár tanulmánya
Idén év elején jelent meg Bognár már említett tanulmánya, melyet felterjesztett a tudományszervezési osztálynak, ahol megítélik, jár-e juttatás a publikáció után. Két héttel a pályázata beküldése után azonban egy dékáni utasítás jelent meg arról, hogy ez a kifizetés nem jár olyan írások után, melyek „sértik a katolikus szellemiséget”, így április 8-án Bognár levelet is kapott, melyben megtagadták a kifizetést. Indoklást több alkalommal kért, de nem kapott, korábban a tudományszervezési osztály arról tájékoztatta, a tartalmi elbírálás a dékán feladata, így őt kereste ez ügyben.
„Nem láttam értelmét ezt a frontot megnyitni annak fényében, hogy már – ugyan nem írtam papírra–, de megvolt a döntés a menesztéséről” – indokolta Birher dékán azt, miért nem fejtette ki soha, hogy szerinte miben sérti a katolikus szellemiséget a publikáció. A tárgyaláson elismerte, nem olvasta a tanulmányt sem akkor, sem azóta, de a címe alapján „gendertémával” foglalkozik. Azt sem tudta megerősíteni, hogy a tudományszervezési osztályon bárki elolvasta volna azt, hiszen ők elsősorban a formai követelményeket vizsgálják, de szerinte „a címeket biztosan olvasták”. Arra a bírói kérdésre, ki dönti el, hogy sérti-e egy tanulmány a katolikus szellemiséget, Birher így válaszolt: pozíciója okán ő vállalja a felelősséget.
Végül a vizsgaidőszak lezárultával mondták fel Bognár munkaviszonyát, ezzel együtt tájékoztatták róla, hogy mégis megkapja a publikáció után járó összeget, Birher szerint azért is, hogy ne merülhessen fel annak a gyanúja, hogy visszamenőleg zárták ki ebből a körből. A dékán szerint a Pázmányon bárki kutathat LMBTQ-témában, sokan meg is teszik ezt, de úgy érezte, az egyetemnek nem feladata ennek ösztönzése, nem szerette volna anyagilag külön támogatni ezt a – profiljukba nem tartozó – tudományos tevékenységet.
Birherrel ellentétben Kovács Ákos olvasta a kutatást, szerinte az egy szakszerű szöveg volt, a megállapítások jelentős részét pedig olvasta már korábban is és ő nem gondolja, hogy sértené a katolikus szellemiséget. Hozzátette ugyanakkor, hogy nincs az az egy ember, aki definiálni tudná, mi is az a „katolikus szellemiség”. Ő egyébként úgy látja, az egyház önmeghatározásában marginális kérdés az LMBTQ-téma, sokkal fontosabb az, hogy „mit kezdünk az idős emberekkel, a szenvedélybetegségekkel, az abortusszal és az eutanáziával”. Posztmodern jelenségnek tartja tehát ennek a „marginális kérdésnek a centralizálását”, olyan ez szerint, mint amikor az embernek fáj a foga. „Az egyház olyan, mint egy test: ha fáj a foga, akkor az egész fáj. Számomra az LMBTQ a fogfájás” – összegezte Kovács Ákos.
A tárgyalás decemberben folytatódik, újabb tanúk meghallgatásával.
Nyitóképünkön Bognár Bulcsu (balra) és ügyvédje látható az ügy perfelvételi eljárásán, 2025. szeptember 17-én.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
