Üres a gang a Hős utcában (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Tovább mélyül a lakhatási válság Magyarországon – derül ki a Habitat for Humanity Magyarország által 14. alkalommal publikált Lakhatási jelentésből. A felmérés a 2024–2025-ös lakáspolitikai intézkedések hatását és a lakhatás megfizethetőségének alakulását vizsgálja. A kutatások szerint a kormány új, lakhatási célú programjai nem csökkentik, hanem tovább növelik a lakhatási egyenlőtlenségeket, miközben a szociálisan célzott támogatások szinte teljesen hiányoznak a rendszerből.
Az eszközök 95 százaléka nem a rászorulókat segíti
A jelentés rámutat: a 2026-ra tervezett mintegy 1000 milliárd forintos állami lakhatási kiadás 95 százaléka nem szociálisan célzott, vagyis a támogatások döntő része a jobb anyagi helyzetű emberekhez jut el. A rászoruló embereket érintő támogatások – például a települési támogatás vagy a szociális tüzelőanyag-támogatás – összege évek óta nem növekedett, reálértéke pedig folyamatosan csökken. Ezzel szemben a nagy összegű, nem rászorultsági alapon működő programok (például az Otthon Start, a babaváró hitel, a Vidéki Otthonfelújítási Program) több száz milliárdos terhet rónak a költségvetésre, miközben a lakhatási szegénységben érintett háztartások számára elérhetetlenek vagy hatástalanok.
Közel 2,9 millió ember
A megfizethetőséggel foglalkozó fejezet szerint 2024-ben a magyar lakosság 30,3 százaléka, azaz 2 877 937 ember érintett a lakhatási szegénységben. A lakbérek és lakásárak meredeken emelkednek, miközben az átlagjövedelmek nem tudnak lépést tartani a drágulással. Magyarországon nőtt legjobban a lakások ára az Európai Unióban: 15 év alatt nominálisan több mint háromszorosára, reálértéken több mint két és félszeresére. Budapesten 2025 elején a használt lakások átlagos négyzetméterára 1,2 millió forint volt.
A magas árak miatt a lakáshoz jutás még a középosztály számára is egyre nehezebb, a szociálisan rászorulók pedig teljesen kiszorulnak a fenntartható lakhatási megoldásokból. Ha az emberek nem jutnak hozzá megfelelő lakhatáshoz, az egy nagyon súlyos, akár generációkon átívelő társadalmi probléma – emelte ki Ámon Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa, a tanulmány Megfizethetőség fejezetének szerzője.
Nem kisebb a válság
A 2024 őszén bejelentett gazdaságpolitikai akcióterv a megfizethető lakhatást tűzte a zászlajára, azonban:
• az új programok szinte kizárólag a hitelképes, magasabb jövedelmű háztartásoknak kedveznek;
• az intézkedések fő célja valójában a fogyasztás ösztönzése és az építőipar támogatása, nem a lakhatási szegénység kezelése;
• a kamattámogatott hitelek jelentős költségvetési kockázatot hordoznak;
• a bérlakás-szektor továbbra is háttérbe szorul, miközben a magántulajdonú bérlakások bérleti díja folyamatosan növekszik.
A jelentés szerint a kormány kommunikációja a lakástulajdonlást állítja középpontba, és aktívan ellenzi a bérlakásprogramokat, holott a szakmai szervezetek egyértelműen állítják: erős állami és nonprofit bérlakásszektor nélkül nem oldható meg a lakhatási válság. Különösen nagy nehézséget okoz, hogy a sérülékeny csoportok – köztük: a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalok, a hajléktalan emberek, az energiaszegénység által érintett háztartások és az ukrajnai menekültek – gyakorlatilag nem jutnak célzott lakhatási támogatásokhoz.
Fontos ajánlások
A szakértők szerint sürgős lakáspolitikai fordulatra van szükség. A leglényegesebb javaslatok:
Országos lakhatási stratégia megalkotása, átfogó célokkal és mérhető mutatókkal.A „megfizethető lakhatás” egyértelmű definíciójának bevezetése, amely nemcsak a vételárra, hanem a fenntartási és bérleti költségekre is kiterjed.Közcélú lakásszolgáltatók jogi kereteinek megteremtése és célzott támogatása.A rászorultsági alapon célzott támogatások bővítése, a meglévők értékének helyreállítása.Önkormányzati lakásállomány bővítése és normatív lakásfenntartási támogatás visszavezetése.A sérülékeny csoportok számára hosszú távú, kiszámítható lakhatási programok kialakítása.
Olvasd tovább itt: hang.hu
