Elment Kenedi János, Budapestnek díszpolgára, Magyarországnak erkölcsi mérce, nekem személyes hős – írta Karácsony Gergely a közösségi oldalán. Budapest főpolgármestere szerint
ha valaki, hát Kenedi János tudta, milyen küzdeni a magyar szabadságért. A rá jellemző szerény bátorsággal mondta fel a diktatúrával kötött társadalmi alkut, egész egyszerűen azért, mert nem volt hajlandó hazudni. Állása nem vagy alig volt hosszú évekig, különleges, intézményen kívüli alakja lett a magyar demokratikus átalakulásnak. Bibó István temetése volt az első nagy spontán demonstráció ’56 szelleme mellett 1979-ben, a temetésen Illyés Gyula mellett Kenedi János mondott beszédet. Szervezője a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori konferenciának, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban megszervezett illegális konferenciának. Előkészítette Bibó István összes munkáinak kiadását, valamint Szabó Zoltán kézirathagyatékát is hazaszállította Franciaországból az Országos Széchényi Könyvtár számára. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, a Nyilvánosság Klub ügyvivője. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2007 és 2010 között az állambiztonsági iratok levéltárba való átadását vizsgáló ún. Kenedi-bizottság vezetője. A rendszerváltozás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült.
Karácsony Gergely szerint „akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már”.
Szerepe a forradalomban és a rendszerváltásban
Kenedi János 1947. július 12-én született Budapesten. Édesapja vegyésztechnikus, anyja bérelszámoló, statisztikus volt. Házasságuk Kenedi János születése után nem sokkal felbomlott, édesapja nevelte fel.
Az 1956-os magyar forradalom idején gyermektársaival futárként tartotta a kapcsolatot az ellenállás gócai között, iskolai sztrájkot szervezett. A József Attila Gimnáziumból másfél év után kirúgták, 1966-ban magántanulóként tudott leérettségizni. Időközben a Finomecet Készítő Ktsz-nél helyezkedett el, és a „Kalef” (Moszkvai tér) huligánjai közé járt, a budapesti kávéházak irodalmi társaságait látogatta.
Az Esti Hírlapnál újságíró-gyakornokoskodott. 1969-ben újságíró-diplomát szerzett a MÚOSZ Újságíró Központjában. 1966-tól 1968-ig a Külügyminisztérium német nyelvű lapjának, a Budapester Rundschau újságíró-gyakornoka, majd szerkesztője, valamint a lap filmkritikusa volt.
1968 augusztusában a Varsói Szerződés tagállamainak csehszlovákiai bevonulása nyomán kilépett a laptól. Irodalmi szerkesztőként a Magvető Kiadónál helyezkedett el. Filmesztétikai kötetei jelentek meg, Jancsó Miklósról írt monográfiát. Állásából 1970-ben kéziratok illegális terjesztése és az okkupáció nyilvános elítélése miatt kapott rendőri figyelmeztetés következményeként eltávolították. Saját nevén újra csak 1990-ben tudott elhelyezkedni, foglalkoztatási és publikációs tilalom alatt állt. Négermunkákból – szociológiai kutatások kérdezőbiztosaként, kódolójaként, ill. hagyatékok szerkesztőjeként – élt.
A Kelet-európai Figyelő, később a Máshonnan Beszélő című szamizdat folyóiratok szerkesztője. Az illegálisan terjesztett Profil, valamint a Bibó-emlékkönyv szerkesztője. Aktív résztvevője a kommunista rendszerrel szemben kritikus értelmiségi körök kezdeményezéseinek, petíciók szervezésének, szamizdat kiadványok megjelentetésének.
Az ellenzékiek szabadegyetemének egyik szervezője. 1977 januárjában Bence Györggyel és Kis Jánossal a cseh Charta ’77 polgárjogi petícióhoz csatlakozva megszervezte az ellenzék első, külföldön is nyilvánosságra hozott aláírásgyűjtési akcióját. Az 1981–1982-es tanévben a New York-i Soros Alapítvány támogatásával kutatási ösztöndíjat kapott a New York Universityre és a Columbia Universityre. Fő szervezője a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös Monori Konferenciának, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban megszervezett illegális konferenciának.
Előkészítette Bibó István összes munkáinak kiadását a svájci Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadója számára, valamint Szabó Zoltán kézirathagyatékát rendezte és szállította haza Franciaországból az Országos Széchényi Könyvtár számára.
A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége Elvi Nyilatkozatának egyik megfogalmazója, majd a párt Országos Elnökségének tagja. A Nyilvánosság Klub ügyvivője. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2007 és 2010 között az állambiztonsági iratok levéltárba való átadását vizsgáló ún. Kenedi-bizottság vezetője.
(Borítókép: Kenedi János 2010. február 1-jén. Fotó: Kovács Tamás / MTI)
Olvasd tovább itt: index.hu
