A köznyelvben három csapás néven ismertté vált jogintézményt 2010-ben vezette be az Orbán-kormány, amikor is jelentősen szigorították a Büntető törvénykönyv erőszakos visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseit. A szigor nem titkolt célja az volt, hogy hosszú időre, illetve végleg kirekesszék a társadalomból azokat a bűnözőket, akik többször, egymás után személy elleni erőszakos bűncselekményeket követnek el. A három csapás szankcióit nemcsak az erőszakos többszörös visszaesésre, hanem a bűnhalmazat bizonyos eseteire is alkalmazni kellett.
Büntetőjogi hungarikum
A szakemberek szerint az úgynevezett halmazati három csapás hungarikumnak is tekinthető, ugyanis ez a megoldás nem szerepelt a jogalkotó által mintának tekintett egyesült államokbeli szabályozásban. A magyar megoldás kimondta: ha a bűnhalmazatban álló cselekmények közül legalább három személy elleni erőszakos bűncselekmény, akkor a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik.
Ha a felemelt felső határ a 20 évet meghaladja, illetve ha a halmazatban álló bűncselekmények egyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető, a bíróságnak életfogytiglani büntetést kell kiszabni.
A halmazati három csapás pályafutásának az Alkotmánybíróság tizenegy éve hozott határozata vetett véget. Az alkotmánybírák a Fővárosi Ítélőtábla indítványa alapján kimondták a szabály alkotmányellenességét, megsemmisítették a régi és az új Btk. vonatkozó rendelkezését, illetve elrendelték a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát is.
Akkor azonban az Alkotmánybíróság a kérdéskör egyik fontos részével nem foglalkozott, mivel ennek vizsgálata nélkül is megállapította a támadott rendelkezések Alaptörvénybe ütközését. Így nem mondott semmit arról, hogyan viszonyul az életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező előírása a bírói függetlenséghez. Nos, a feladványra hamarosan válaszolnia kell a testületnek.
A társadalom fokozott védelme
Az indítványozó egy életfogytos személy, akit a Pécsi Törvényszék 2019-ben rablás miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt, mérlegelés nélkül életfogytiglani börtönre ítélt. A másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla a döntést annyiban korrigálta, hogy mellőzte a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elítélt 2021-ben benyújtott alkotmányjogi panaszában kérte az Alkotmánybíróságtól a támadott rendelkezés megsemmisítését. Indítványában kifejtette, hogy a törvényi szabályozás a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségét teljes egészében elvonja, és ezzel lehetetlenné teszi az egyéniesített büntetéskiszabást, így sérti a tisztességes eljáráshoz való alapjogát. A panaszos, akit 2019-ben rablásért ítéltek el, úgy lett erőszakos többszörös visszaeső, hogy 2002-ben személyi szabadság megsértéséért ítélték el, amely legfeljebb háromévi börtönnel büntethető, valamint 2006-ban különösen nagy értékre elkövetett rablásért vonták felelősségre, amely pedig öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mint megjegyezte, úgy szabtak ki rá életfogytiglani szabadságvesztést, hogy a három cselekménye közül önmagában egyik sem büntethető ezzel a büntetéssel.
Az indítványról 2021 decemberében az akkori igazságügyi miniszter, Varga Judit írt írásbeli jogi véleményt (amicus curiae beadványt), amelyben rámutatott:
A szabályozás szükségességét a társadalom fokozott védelmének megfelelő biztosítása indokolja, amely cél az Alkotmánybíróság megítélése szerint alkotmányosan igazolható célnak tekinthető.
A miniszter szerint az ilyen súlyos bűncselekmények elkövetőivel szembeni szigorúbb fellépést egyrészt a cselekményük tárgyi súlya és annak erőszakos jellege, másrészt az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetésére állandó hajlamot mutató, megrögzött bűnelkövetői személyisége indokolja. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Btk. Általános Része alapján az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a kiszabott büntetés korlátlanul enyhíthető.
Az indítványt először 2022 tavaszán az Alkotmánybíróság egyik öttagú tanácsa tárgyalta, majd 2024 júniusában a testület teljes ülése elé került, de döntés nem született. Talán majd most, hogy a Polt Péter vezette grémium a december 2-i ülésének napirendjére tűzte az alkotmányjogi panaszt.
A három csapás a baseballból jött
David Garland amerikai kriminológus, a New York-i Egyetem professzora használta először a „büntető populizmus” fogalmát. Erről akkor beszélünk, ha az uralkodó politikai elit a közvéleményre hivatkozva bonyolult társadalmi jelenségekre – köztük a bűnözésre és más deviáns magatartásokra – leegyszerűsítő, látványos és gyors sikereket ígérő módon reagál.
A kriminológus szerint a büntető populizmus szemben áll a büntetőpolitikával, amelyben a szakértők döntenek a büntetőjogi kérdésekről.
Ez történt Kaliforniában is, ahol a büntetőjogról egyfajta népszavazás döntött. A politikusok inkább a szavazóknak szerettek volna tetszeni, mint a szakértőkre hallgatni. A média és közönsége úgy döntött, hogy ők lesznek a jogalkotók. Így született meg az úgynevezett három csapás jogintézménye is. Ez a metafora a baseballból jött, ahol mindenkinek van három dobása. Aki mindegyiket elhibázza, kiesik a játékból. Mindez a büntetőjog nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy aki háromszor hibázik, azt egy életre börtönbe kell zárni.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
