Gerincműtétje előtt megszólal a 17 éves írózseni, Fejes Csenge

Gerincműtétje előtt megszólal a 17 éves írózseni, Fejes Csenge



Fejes Csenge megrázó hírt osztott meg követőivel: hamarosan  kórházba fekszik, hogy januárban újabb, sorsfordító gerincműtéten essen át. A mindössze 17 éves tehetséges  írólány 12 éves kora óta él együtt balesete következményeivel, és most ismét olyan beavatkozás vár rá, amely befolyásolja életének folytatását.

„Az írásaim minden szereplője kapott egy kis részt a lelkemből” – így írta meg könyvét Csenge!
 A képen Csenge a könyvével látható: mosolya mögött ott a törékenység, hiszen még csak 17 éves. Fél, ahogyan minden kamasz fél néha, főleg egy komoly gerincműtét előtt – mégis ott ragyog benne a remény, amelyet soha senki nem vehet el tőle. (Fotó: Olvasói)

 

Csenge gondolatai a gerincműtét előtt

A fiatal tehetség az elmúlt években írásaival és rendkívüli életszemléletével vált ismertté. Könyvei őszintén beszélnek a fájdalomról, a küzdelemről, és arról, hogyan lehet a legnehezebb helyzetekből is erőt meríteni. Nem véletlen, hogy három kategóriában is jelölték Az év könyve 2025 díjára. Most azonban ideiglenesen kénytelen visszavonulni műtétje miatt a nyilvánosságtól , azonban követők sorai aggódnak érte, üzenetekkel és sok jókívánsággal árasztották el, amint megtudták a hírt.

Az írónő hosszú ideje őszintén beszél követőinek az állapotáról, de most először fogalmazta meg teljes részletességgel, mi vár rá:

Aki követi a munkásságom, az már biztosan tudja, hogy 12 évesen megsérült a gerincem. Azóta küzdök ezzel a problémával. Bár az írásaim tükrözik, hogy miken megyek keresztül, eddig nem fejtettem ki részletesen, hogy mi az, amivel most megint szembe kell néznem. A folyamatos változás kimerít, és bennem is sok félelem van, azonban ez a remény felé vezette gondolataim

– írja Fejes Csenge a műtét elött.

Mostanában ami a leginkább a gondolataimba férkőzik, az a remény. Remény – ez a fogalom, ami a legtöbbször visszaköszön az elmúlt évek során az életemben. Reménykedni mindig lehet, sőt kell is. Reménykedem, hogy megértenek, hogy nem ítélkeznek, de legfőképpen reménykedem, hogy jobb lesz. Ez az, ami előre visz.  Már többször tapasztaltam, hogy az élet akkor ad egy sorsfordító lehetőséget, mikor a remény már kezd kikopni, de a végén úgyis minden a helyére kerül

– nyilatkozza Csenge a betegsége körüli gondolatairól.

Sokszor terveztem újra. Megtanultam, hogy az élet változékony, de már meg sem lepődöm ezen. Minden új lehetőségnek, segítő kéznek nagyon örülök, és hálával tartozom mindenért, mindenkiért akivel összehozott az élet, mert tanultam belőle. Semmi sem véletlen, idővel kiderül, hogy miért kellett megélni bizonyos dolgokat.  De legfőképpen, azokért az emberekért vagyok hálás, akik még mindig tartják bennem a reményt.

– meséli őszinte komolysággal Csenge.

Olvasd tovább itt: ripost.hu