A Magyar Közlönyben is megjelent szerda délelőtt az az alig egyoldalas kormányrendelet, amely az ukrajnai háborúra és annak magyarországi hatásaira hivatkozva azonnali hatállyal a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságára (BvOP) bízza az ország javítóintézeteinek irányítását és fenntartását, egyúttal állandó rendőri jelenlétet vezet be azokban. A javítóintézetek eddig a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz tartoztak, vagyis a kormány a gyermekvédelmi területről helyezte a büntetés-végrehajtáshoz, rendőrséghez az érintett intézményeket.
A kormány azután lépett, hogy egyre több súlyos bűncselekmény gyanúja miatt nyomoznak a hatóságok a Szőlő utcában történtek ügyében. A volt igazgatót és a rendészeti helyettest a többi között azzal gyanúsítják, hogy kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket futtattak prostituáltként. Később már szexuális bűncselekmények gyanújáról is említést tett az ügyészség, ami összefüggésben lehet a HVG oknyomozó cikkében leírtakkal: több egykori javítós fiú állította tanúvallomásában, hogy amikor 14-15 éves korukban a Szőlő utcában voltak, az akkori igazgató szexuálisan abuzálta őket. Közben videófelvételek kerültek nyilvánosságra arról, hogy a javító új, megbízott igazgatója fiatalokat vert az intézményben.
„Ha ég a ház, tüzet kell oltani” – mondta a HVG-nek Molnár László, a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) korábbi vezetője a kormánydöntésről, amivel a bv-hez kerülnek a javítók. Szerinte bármilyen szánalmas képet fest is ez a rendszer egészéről, most úgy tűnik, 2025-re odáig romlott a helyzet, hogy valóban minden gyermekvédelmi intézetben állandó rendőri jelenlétre lehet szükség. Ezzel együtt ez a rendvédelmi intézkedés semmilyen szempontból nem tekinthető megoldásnak – hangsúlyozta a szakember. „Ez szó szerint csak katasztrófavédelmi beavatkozás lehet a katasztrofális állapotok közepette” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az állandó rendőri jelenlét hosszabb távon már csak a kapacitáshiány miatt sem tűnik fenntarthatónak.
A szakember felhívta a figyelmet, hogy a kormány távolabbi terveiről, bármiféle rendszerszintű vagy akár csak szakmai jellegű megoldás koncepciójáról továbbra sem tudható semmi. Az ágazatért – az egészségügy, oktatásügy és persze a bűnüldözés mellett – felelős miniszter, Pintér Sándor novemberi parlamenti meghallgatásán elhangzottak alapján pedig ennek hátterében az sejthető, hogy ilyen program nincs is, talán nem is készül. A rendőrségtől átszerelt belügyminiszter a jelek szerint valóban csak rendőri eszközökkel számol, amikor az alapvetően szociális, és legalább annyira pedagógiai, mint rendészeti megközelítést is igénylő szakterület rendbe tételéről – vagy inkább megrendszabályozásáról van szó.
Most akkor mindenhova kineveznek egy nyugdíjas rendőrt igazgatónak? Gulyás Gergely válaszolt a HVG kérdéseire
Január 1-jétől nemcsak a javító-nevelő intézetekbe, hanem minden gyermekvédelmi intézménybe biztosítanak rendőri jelenlétet – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter a szerdai kormányinfón, akit a HVG munkatársa arról kérdezett, hogyan kell elképzelni a felügyelet alá helyezést. Arról is beszélt Gulyás Gergely, miért nem indokolt szerinte vizsgálóbizottságot összehívni, hogy feltárják a Szőlő utcaihoz hasonló eseteket.
Molnár László szerint az intézetek normális működéséhez azonban a rendőröknél nagyobb szükség lenne a szociálismunkásokra, pszichológusokra, különféle pedagógusokra és más szakemberekre, akik megfegyelmezés helyett ténylegesen nevelnék és a társadalmi normáknak megfelelően újra szocializálnák az intézeti gyerekeket.
Tény ugyanis, hogy a javítóintézetekbe nem diákcsínyekért kerülnek be a növendékek, hanem súlyos bűncselekmények elkövetésért, részben büntetési jelleggel is. A fő cél azonban – elnevezésükből is tudhatóan – a még nem egészen felnőtt elkövetők helyes útra terelése. Ebben pedig nem a rendészek, hanem a nevelők játszanak kulcsszerepet. Nem véletlen, hogy – mindeddig – a büntetés-végrehajtástól megkülönböztetve és elkülönülve működtek ezek az intézmények.
Az intézeti fiatalok elkövetők, de egyben áldozatok is: legtöbbször rossz családi minták, deviáns „barátok” ártalmas befolyásának, illetve az eszköztelenségében a tanulókat is cserben hagyó oktatási rendszer áldozatai.
A belügyminiszter elhíresült, nagy felháborodást kiváltó szavaira utalva Molnár László úgy fogalmazott: „Lehet, hogy ezeket a fiatalokat sem mi szültük, de azokat a problémákat, amelyek miatt elkallódtak, elzüllöttek, igenis az állam hagyta elhatalmasodni.”
Az állandó rendészeti feladatok miatt eddig is érzékelhetően érvényesült a rendszeren belül a hatóságokra és rendvédelmi szervekre jellemző hierarchikus, parancsvégrehajtás-szerű működésmód.
Az intézmények civil dolgozói gyakran szembesülhettek ellenkezést, különvéleményt vagy akár kérdést sem tűrve utasító felettesekkel, de a fenntartói és vezetői jogkörök átvételével újabb lépést tett a szakma a kaszárnyák világa felé.
Márpedig a szociálisan érzékeny, fiatalokkal foglalkozni akaró és tudó szakemberek számára ez a légkör sem teszi vonzóbbá a pályát, amelyet eleve alacsony fizetések és embert próbáló munkakörülmények jellemeznek.
Az pedig, hogy a különböző intézeti munkakörök betöltéséhez lassan már semmilyen specifikus képzettséget vagy alkalmassági kritériumot nem követelnek meg, egyenesen kontraszelekciót generál. „A Szőlő utca példája is azt mutatja, hogy olyan alakok is bekerülhetnek az ilyen intézmények stábjába, akiknek semmiféle felsőfokú végzettségük nincs, és egyébként sem lenne semmi keresnivalójuk gyerekek közelében” – mondta Molnár László, aki szerint a munkaerőhiány miatt a gyakorlatban egyre több jogszabályban előírt követelménytől tekintenek el az intézményvezetők. Molnár László ismert, ismer persze ellenpéldákat is: olyanokat, akiket éppen a tántoríthatatlan segíteni akarás hajt erre a pályára, de ők is árral szemben kénytelenek úszni.
Ha valóban a bűnözés visszaszorítása és a fiatal elkövetők jó útra terelése lenne a cél, azon kellene dolgozni, hogy a nevelőintézetből kikerülőknek valahogyan egzisztenciát és megtartó környezetet lehessen felkínálni – mondta a szakember, aki szerint enélkül szinte borítékolható a bűnismétlés. Ehhez képest most ott tartunk, hogy lényegében az intézetek dolgozóit is állandó rendőri felügyelet alá helyezzük. „És mindig van lejjebb” – tette hozzá eddigi tapasztalataira hivatkozva Molnár László.
Nyitókép: rendőrök a Szőlő utcai javítóintézet bejáratánál 2025. december 9-én. Fotó: Lakos Gábor
Olvasd tovább itt: hvg.hu
