Rendőrök strázsálnak a Szőlő utcai javítóintézet bejáratánál 2025. december 9-én. (Fotó: Magyar Hang/György Zsombor)
„Ez nem árvaház, hanem fiatalkorúak börtöne” – hangsúlyozta Gulyás Gergely a szerdai kormányinfón, ahol az újságírók az újabb Szőlő utcai botrányról kérdezték a kancelláriaminisztert. Ahogy lapunk is több cikkben beszámolt róla, a Szőlő utcai javítóintézet újabb, megbízott igazgatójáról, Kovács-Buna Károlyról olyan felvételek kerültek elő, melyek szerint brutálisan bántalmazta a rábízott gyerekeket. Az intézet korábbi, márciusban menesztett vezetőjét, Juhász Péter Pált és segítőit pedig már számos bűncselekménnyel – köztük emberkereskedelemmel, pénzmosással, prostitúció elősegítésével gyanúsítják, de tanúk szerint kiskorúakon is szexuális erőszakot követett el.
Durva, de megérdemelték?
Gulyás Gergely – tévedésből vagy más okból – tehát börtönnek nevezte a Szőlő utcai központot, és bejelentette, hogy az ország összes javítóintézete a szociális ágazattól a büntetés-végrehajtás irányítása alá kerül, az egyes intézetekhez rendőröket vezényelnek ki. Az átszervezés, börtön emlegetése határozottságot sugall – a kormány azonban így egészen más keretbe helyezi a Szőlő utcai bántalmazások ügyét. Egy olyan keretbe, ahol nem gyerekek, hanem elítéltek töltik megérdemelt (bár olykor talán kissé eltúlzott) büntetésüket. Ez pedig retorikai terelőakciónak tűnik a Magyar Hangnak nyilatkozó ügyvéd és gyermekvédelmis munkatárs számra.
Felháborítónak tartom, hogy Gulyás lényegében reménytelen bűnözőként említette a javítóintézetben nevelt fiatalokat – mondta a Magyar Hangnak nyilatkozva Sztupa József, az Esze Tamás állami gyermekotthon korábbi szakmai vezetője. Sztupa úgy véli, a kormány saját felelősségét próbálja kisebbíteni a Szőlő utcai botrányban, és ezért relativizálja a javítóintézetisek helyzetét, tetteit. „Ezek a kölykök tényleg nem angyalok: többségük rablás, lopás, súlyos testi sértés miatt kerül be – de azért jellemzően maguk is áldozatok, bántalmazott gyerekek, akik hányattatott családi körülmények közül érkeznek. Az ilyen fiatalokat – vasszigorral és következetességgel – de nevelni kell, és nem verni őket; pszichológus, mentor támogatására pedig sokkal nagyobb szükségük van, mint az intézetbe küldött rendőrökre” – mondta Sztupa.
Ez még nem a legrosszabb hely
A gyermekvédelmi dolgozó szerint eleve sokkal keményebb körülmények között nevelik a javítóintézetiseket, mint egy átlagos gyermekotthon lakóit. A megerősített intézménybe komoly ellenőrzés során lehet be- vagy kijutni. A bekerülő növendékeknek a helyi formaruhát kell viselniük, és a nevelők mellett rendészek ügyelnek a biztonságra.
A zord körülmények ellenére, a javítóintézet azonban inkább hasonlít kollégiumra – legalábbis a börtönhöz képest: a jó magaviseletű intézetisek saját, vagy családtagjaiktól kapott ruhát viselhetnek, műhelyfoglalkozásra járnak, a nevelők kötetlenül is beszélgethetnek velük. Ennél jóval brutálisabb, zárt rendszer a fiatalkorúak börtöne, például a tököli bv-intézmény, ahol a cél az elítéltek távoltartása a társadalomtól, nem a visszaintegrálásuk. Már ezért is lehet téves, sőt, káros a két intézményrendszer összemosása – és a helyzeten nem segít, hogy a javítóintézetek a büntetés-végrehajtás elé kerülnek.
Ami a vezetők és politikusok felelősségét illeti, Sztupa sem tudja elképzelni, hogy a Szőlő utcai intézet két, leváltott igazgatójának ne lett volna valamiféle politikai védelme. El tudjuk képzelni, hogy – ha igaz, amit a politikus Juhász Péter állít – a Nemzeti Védelmi Szolgálat fél éve tudott a kikerülő gyerekverős videóról, de nem tettek semmit? Vagy hogy a most leváltott megbízott igazgató kamerák előtt úgy taposhatott volna meg a földön egy növendéket, hogy ne tudná: felvétel készül a bántalmazásról?” Sztupa József szerint mindez arra utal, hogy az elkövetők védve érezték magukat. Köztük Sz. J. P is, akinek ismert gyanúsítási lajstroma egyre csak bővül, az emberkereskedelemtől egészen a pedofil bűncselekményekig, 14 éven át mégis zavartalanul, sőt állami kitüntetésekkel ékesítve vezette a Szőlő utcát.
Elterelő akciónak látja a javítóintézetek büntetés-végrehajtás alá szervezését Tran Dániel ügyvéd, aki szerint a kormány szimbolikus, népszerűnek gondolt választ adott a Szőlő utcai botránysorozatra: vagyis, rendvédelmi feladattá tették az eddig a szociális szférához tartozó intézeti nevelést. „Pedig, ahogy a nevükben is benne van, az ilyen intézmények elsődleges célja a javító-nevelő szerep, és nem a megtorlás lenne” – jegyzi meg az ügyvéd.
Tran szerint politikai fogás tisztán bűnözőként beállítani az intézetben nevelt gyerekeket, hiszen a legtöbbjüknél van esély arra, hogy jobb útra térjenek. „A bíróság dönt arról, hogy valaki javítóintézetbe kerüljön, nem pedig a fiatalkorúak börtönébe, épp azért, mert az intézetbe küldötteknél még látnak esélyt a változásra” – mondja az ügyvéd. Hogy a kormány ezt a két dolgot összemossa a bűnözők emlegetésével, a felelősség hárítása, aminek szakmai okait nem látni – teszi hozzá a jogász. Emlékeztetett rá: elemi érdek is, hogy ezek a fiatalokfelelős és cselekvőképes felnőttként térjenek vissza a társadalomba – nem lehet cél, hogy egész életükre kizárják őket a közösségből, és folyamatosan a büntetés-végrehajtás szeme előtt vagy őrizetében legyenek.
Kilinccsel verték a neveltek fejét
A Központi Nyomozó Fügyészség (KNYF) szerdai közleménye szerint eközben hétre emelkedett a Szőlő utcai javítóintézetben elkövetett bűncselekmények terheltjeinek száma – köztük két olyan gyermekfelügyelő, akik ablakkilinccsel ütötték a neveltek fejét. Sajtóértesülések szerint a gyanúsítottak között lehet Kovács-Buna , a KNYF azonban nem adott ki erre vonatkozó tájékoztatást.
Lapunk hiába kérdezett rá arra a Belügyminisztériumnál és a rendőrségnél hogy hány vezetőt menesztenek a javítóintézetek éléről, hány rendőr és bv-alkalmazott dolgozhat majd ezeken a helyszíneken, kérdéseinkre nem kaptunk választ.
Olvasd tovább itt: hang.hu
