Felettébb ritka dolog, hogy a magyarok többsége egyetért valamiben, de úgy tűnik, abban nagy a konszenzus, hogy ez a kampány lesz a legdurvább – derül ki a Magyarország rovatunk által ismertetett Medián-felmérésből. Abban is egység van, hogy ezért mindenki a másikat okolja. Az viszont kevésbé vicces, hogy a megkérdezettek csaknem kétharmada tart attól, hogy a politikai vita erőszakos cselekményekbe torkollhat.
Brutális kampány: kit hibáztat a magyarok nagy többsége? – Medián-kutatás
Minden eddiginél durvábbnak látja a kampányt a választók 69 százaléka. 2026 elé viszont mind a kormánypártiak, mind a tiszások jókora optimizmussal tekintenek – ami tavaly ilyenkor csak a Fidesz támogatóit jellemezte. Igaz, akkor még jóval távolabb volt a változás reményével kecsegtető parlamenti választás.
A korábbi Medián-mérésből és a Társadalomtudományi Kutatóközpont e héten nyilvánosságra került számaiból az derül ki, hogy szoros a verseny, ennek megfelelően a pártok megdolgozzák a még melléjük állítható bizonytalanokat. Hogy van-e valódi üzenetük mindenhez, vagy a sorsdöntő dolgokban éppolyan némák, mint az új angyalok, akikről Krasznahorkai László beszélt a svéd akadémián, abban mindenkinek a saját fülére kell hagyatkoznia. A Nobel-díjas író szimbólumokkal terhelt beszédéhez, műveihez és rejtőzködő személyiségéhez Szellem rovatunk igyekszik kulcsot adni. Az író szerkesztőjével, Szegő Jánossal készítettünk interjút.
A propaganda mögül mindenesetre egyre gyakrabban kilátszik az üresség. Amikor például Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter valódi diákok valódi kérdéseivel szembesül, vagy az egészségügyi államtitkárnak kellene arról számot adnia, miért nincs fűtés a kórházi gyermekosztályon. Orbán Viktor is zavarba jön, amikor a ferencvárosi polgármester szelíden kéri, hogy ne tegye tönkre a fővárost.
Amíg Orbánék csak a saját maguk által festett díszletek között érzik magukat biztonságban, addig a Tisza iszonyatos ellenszélben, hiba nélkül hozta a jelöltállítást.
S amikor a túlbuzgó helyi Fidesz rutinból nekiesett a nyíregyházi jelöltnek, akit még a kormánypártiak negyede is kedvel, a Tisza felvette a kesztyűt, és elárasztotta a tigriskölyköket simogató Gajdos László fotóival a netet. Erre már Orbán Balázs kénytelen volt kitűzni a fehér zászlót.
Valószínű épp civilségük óvja meg a Tisza jelöltjeit attól, hogy az ellenük indított lejáratókampányok célba érjenek. Pedig a kormány mindent bevet. Egy öt évvel ezelőtti piti ügy miatt félreállították például azt az ügyvédet, aki eddig hatékonyan segített a bátonyterenyei önkormányzatnak harcolni egy akkuhulladékot feldolgozó céggel – mint erről Gazdaság rovatunkban olvashatnak. Ahogy arról is, hogy már két hitelminősítő cégnél is csak egy hajszál választja el a magyar államkötvényeket a bóvli kategóriájától.
A kormányt azonban ez sem zavarja a maradék pénz kilapátolásában. Címlapsztorink azt boncolgatja,
hogyan használja fel a NER saját holdudvara számára az Otthon Start állami kamattámogatását és az emberek saját lakás iránti vágyát.
Az egyáltalán nem zavarja őket, hogy a vállalkozói (leginkább NER-es) profitmaximalizálást szolgáló rendeleteknek köszönhetően a jövendő dzsumbujait építik fel hamarjában. Ezzel is fokozva a főváros gazdátlanságát – ami a Portré rovatunkban bemutatott új budapesti díszpolgárnak, Saly Noémi várostörténésznek a legnagyobb fájdalma.
Világ rovatunk az ukrán hadszíntérre kalauzolja el az olvasót, ahol Washington szerint már
„az utolsó tíz méteren”
tartanak a béketárgyalásokban. Hogy milyen sok tud lenni tíz méter, arról ismét csak Krasznahorkai beszélt egy rendőr és egy berlini hajléktalan vérfagyasztó fogócskája kapcsán:
„Ez a tíz méter áthidalhatatlan… örök és legyőzhetetlen. A Jó soha nem éri el a csápoló Gonoszt, mert a Jó és a Gonosz között nincsen semmiféle remény”
– mondja az író. De most, karácsony közeledtével hihetünk abban, hogy talán még sincs igaza, és vannak még régi, fénybe burkolt, szárnyas, jó hírt hozó angyalok.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
