Címlapot készíteni minden héten kiváltság, karácsonykor viszont rendre jó mulatság is. Ilyenkor felszabadultabbak vagyunk, túl a családi mézeskalácssütésen, az első elrontott bejgliken, és közben sürget az idő az utolsó pillanatra hagyott ajándékvásárlás miatt. Ezekben a napokban a szerkesztőségben is akad szaloncukor, fenyőfaillat, előttünk az ünnepi dupla szám roskadásig töltött tartalma. Csak el kell találni az ünnephez kapcsolódó témát, és akkor a címlaphoz is alászáll az ihlet, mint Mikulás a szánján.
Idén viszont néztünk némán magunk elé az első értekezleten. Négy év politikai termékét, a „gyerekvédelmet” söpri el szemünk láttán az orkán. Két évtizede megéltük már, hogy a „polgári Magyarországot” csak hülyítésünkre használták. Fájt, mert a középosztály felemeléséből lehetett volna nemzeti konszenzus is, de legalább közvetlen áldozatai nem voltak.
A „gyerekvédelem” esetében is kezdettől fogva tudta a hatalom, hogy csak politikai termék, ami mögött semmilyen valós kormányzati szándék nincsen. A csalódás mégis fájdalmasabb, mert a bőrünkön érezzük az ütéseket, a tolakodó érintéseket, a lelketlen kizsákmányolást. És még azt mondják, nekik nincs közük hozzá. Hogy az ő belekeverésük az igazi botrány. Hogy nem ők szülték ezeket.
Lesült-e már a pofátok?
– ugrik be a karácsonyi dal aktualizált sora. Címlapra való szöveg, de végül a düh ellen döntünk, és valami minimális reményt keresünk. Krasznahorkai László minapi Nobel-díjas beszéde ugrik be többünknek:
„ezek az új angyalok végtelen némaságukban már talán nem is angyalok, hanem áldozatok”.
Tudom, vakmerőség az író mondatából egy részletet kiragadni, nagyobb bravúr viszont megrajzolni, ahogy Bódi Katinak sikerült a címlapunkon. A hozzá tartozó cikkeket pedig Gergely Zsófia és Szabó Yvette írták Fókuszban rovatunkba.
„A nyakamnál fogva Károly bácsi felbaszott a falra”
A Szőlő utcai ügy új tanúi nemcsak arról vallottak, hogy Juhász Péter Pál szexuális aktusokra vette rá őket: a birtokunkba került ügyészségi dokumentum alapján ugyanezek a fiúk más bántalmazó munkatársakról is beszéltek. Köztük van Kovács-Buna Károly, akiről az elhíresült biztonsági kamerás felvételek nyilvánosságra kerültek.
A karácsonyi szám általában a számvetés és az előretekintés lapja, és nem csak hagyományos hazai és nemzetközi krónikánk okán. Felidézzük a Pride felemelő pillanatát, aminek megtartásával Orbán Viktor figyelmeztetése ellenére ezrek vesződtek, és százezrek nyújtottak számukra védelmet a jelenlétükkel. Mit éreznek most azok, akikért a fél ország menetelt? A fővároson túl a Tisza Szigetek mozgatták meg az elmagányosodó vidéket. Meddig viheti vállán ez a közösség a rendszerváltást ígérő ellenzéki pártot? Magyarország rovatunkban próbálunk ezekre válaszolni.
Mérlegre tettük a kétharmados Orbán-kormányok gazdasági teljesítményét, és azt is megnéztük, az elmúlt három negyedszázad mit termelt az országnak. Ezzel a Gazdaság rovat szembesít.
A Katona József Színházzal együtt próbáljuk megfejteni Bulgakovot, új fordítójával Stendhalt.
A Világ rovat a háborús Oroszország számláját igyekszik kiállítani, és a Z generáció politikai öntudatra ébredését vizsgálja. Vajon a fiatalok végül mindenütt legyőzik a jövőjüket eljátszó idős politikusokat, vagy túlméretezett báltermek, Fekete-tengeri paloták és hatvanpusztai főhercegi birtokok hirdetik majd a kudarcukat? Komikus, hogy az Orbán-kormány úgy állítja pellengérre a kijevi arany budikat, hogy az Orbán család hatvanpusztai álomprojektje száz vécével számol, ha egyszer minden megépül, amit csak el tudtak maguknak képzelni a Loire-völgyében turistáskodva. Az eddigi legrészletesebb megrendelői vágylistát Magyarország rovatunk mutatja be.
Az emberi méltósághoz nem 9000 négyzetméteres uradalom kell, csak egy fűtött szoba, ahogy azt Portrénk alanya, Lakatosné Jutka elmondja. De nem is a lakhatás a legfontosabb a boldog élethez, hanem az öntudat, hogy fel lehet szólalni az önkény ellen, és ott van a segítség a mellettünk állóban. Ezt kívánjuk karácsonyra és a következő évre olvasóinknak, honfitársainknak.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
