Sulyok Tamás reményei szerint “az emberi mivoltunk lényegét feltáró ünnepen” megosztott gondolatai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy “megerősítsük magunkban, milyen pótolhatatlan kincs az, hogy olyan közösségekhez tartozunk, ahol otthon érezzük magunkat, legyenek azok családi, baráti, szakmai, szabadidős vagy más közösségek – amelyek nemzetünket alkotják”.
Emlékeztetett, hogy az év során számtalanszor megéljük ezt, és hogy épülni tudunk abból is, ha kapunk, és abból is, amikor adunk, segítünk másoknak. “Ráérezhetünk, hogy nyitott és élettel teli lelkülettel mi magunk is mindent szebb színben fogunk látni: a környezetünket, a családtagjainkat, a diák- és munkatársainkat, a nemzetünket”, majd úgy folytatta: “és azokat is könnyebben elviseljük majd, akik nehézzé teszik napjainkat”.
Azt csak korlátosan tudjuk meghatározni, hogy milyen jövőnk lesz, azt azonban mindig eldönthetjük, hogy figyelmünket a körülöttünk lévő világban inkább a jóra, a szépre, a megbékélésre, vagy ezek ellenkezőire irányítjuk – mutatott rá. A felelősséget e döntéséért mindenki maga, személyesen viseli – emelte ki.
Majd köszöntet mondott egy sor szakma képviselőnek, így a katonáknak, rendőröknek, a bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek. Továbbá az orvosoknak, egészségügyi és szociális dolgozóknak és a pedagógusoknak, a sportolóknak, művészeknek.
Nagyrabecsüléssel tekinthetünk tudósainkra és kutatóinkra a szellemi élet terén szolgálatot vállalókra – mondta Sulyok, és kiemelte az idei Nobel-díjasunkat, Krasznahorkai Lászlót, és második űrhajósunkat, Kapu Tibort.
Záró szavaival arra szólított fel, hogy “tiszteljük egymásban Isten képmását, az embert, és szeressük az otthont s vigaszt nyújtó közösségeinket, a sokszor megfogyatkozott, de soha meg nem tört nemzetünket, a szép és csodálatosan sokszínű magyar hazát, legszentebb, s egyben legdrágább örökségünket”.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
