Az óriáscsecsemő szorgosan tesz-vesz a homokozóban. Saját ENSZ készül, csak az övé. Élethosszig ő lesz a Főelnök és a Főtitkár meg a Főpincér is ott. Akit nem szeret, azt jól nem hívja meg, a barátainak viszont saját házikójuk lesz, ez végül is az ő magánszigete, és a magánsziget alapvetően jó dolog szerinte, csak nem kell annyit kapargatni, hogy ki mit művelt ott.
A nyolcvanéves kisgyerek körbe is kínálja a felnőtteknek a homoksütiket. Elnéző mosollyal nyugtázzák. A kedvesebb bácsik még azon is jól mulatnak, hogy egymilliárd dollár egy pogácsa, sőt falevelekkel ki is fizetik. Aztán van pár kétségbeesett hülye, aki tényleg meg is eszi.
Donald Trump Béketanácsa még arra se jó, amire az ENSZ – pedig az se egy svájcibicska. Az ENSZ olyan színpad, ahol ki-ki előadhatja a sirámait, aztán az újságok megírhatják. A súlyát az adja, hogy itt minden nemzet összeül. Húsz vagy harminc országgal ugyanennek végképp semmi értelme nincsen, vagy hát annyi, mint a Türk Tanácsnak: koszt, kvártély, buli.
Az viszont nagyon is figyelemre méltó, kik neveztek be. Belarusztól Azerbajdzsánig, Magyarországtól Vietnámig kirajzolódik a minta.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
