Kis kárókatona – Fotó: Szendőfi Balázs
Fokozottan védett, kis kárókatonákat lőttek le tiltott lövedékkel ismeretlen tettesek a tassi zsilipnél, a rendőrség nyomoz. Az érthetetlen pusztításnak egy nagy kócsag is áldozatul esett. Szendőfi Balázs természetvédő, dokumentumfilmes szerint halőrök voltak a károkozók, lapunk figyelmét pedig arra hívta fel, hogy a nagy kárókatona legális gyérítésének sincs semmi értelme.
Információm szerint legalább száz, fokozottan védett kis kárókatonát lőttek le gyérítés közben a tassi zsilipnél. A rendőrség most is nyomoz, így ismeretlen tettesnek kell hívni az elkövetőket – mondta a Magyar Hangnak Szendőfi Balázs természetvédő.
Még nagy kócsag is
Az országosan ismert természetfilmes korábban egy Facebook-bejegyzésben arról számolt be, hogy halőrök végeztek legálisnak számító nagykárókatona-gyérítést a kifolyó be nem fagyott részénél, ahova tömegével érkeztek a madarak, köztük a fokozottan védett kis kárókatonák is. Ezeket az állatokat is lőtték, valószínűleg napokon keresztül.
– Országszerte végeznek gyérítést a nagy kárókatona állományban. Ezt a horgászszövetségek valamennyi hivatásos halőre megteheti, akinek van engedélye fegyverhasználatra, hivatalosan közfeladat-ellátásként. Ebben az esetben, mint elkövetőkre, a vadászokra lehetne még gyanakodni, de nekik nem érdekük ezekre a madarakra lőni. Lődíj nincs rájuk, megenni nem lehet őket – mondta lapunknak az aktivista, akiről többször írtunk már, mert nagysikerű filmjei mellett rendszeresen hívja fel a figyelmet természetpusztításra, legyen szó erdőirtásról vagy mederkotrásról.
A szakember úgy rakta össze a történetet, hogy a zsilip kifolyójának vize a két héttel ezelőtti mínuszokban nem fagyott be, a madarak vegyes csapatban összetömörültek, ebbe lődöztek bele vaktában az elkövetők napokon keresztül. Egy szemtanú kihívta a hatóságokat, de mire ők kiérkeztek, a tetemek nagy részét elvitte a víz. Mindössze 16-ot találtak meg, ebből öt volt kis kárókatona. Tíz nagy kárókatonát és egy nagy kócsagot is találtak a hatóságok. A magyar természetvédelem címerállatában ugyan nem volt lövedék, de Szendőfi szerint nem véletlenül volt ott a teteme a többi állat között: az őt érő stresszbe is belepusztulhatott, amit persze utólag nem lehet bizonyítani.
Mérgező ólomsörét
– A kis kárókatona természetvédelmi értéke egyenként 100 ezer forint, de a tetteseknek szervezett módon elkövetett természetkárosítás mellett a vízi életközösségekre mérgező ólomsörét használatáért is felelniük kell – mondta a természetvédő. 2005 óta ugyanis tilos ilyen sörétet használni a vízi élőhelyeken és azok 100 méteres körzetében, mert az ólom mérgező a vízi szervezetekre és a vízi madarakra. A Fővárosi Állat- és Növénykertben röntgennel vizsgált kis kárókatonák testében ólomsörétek voltak, és a helyszínen is előkerültek ólomsörét-hüvelyek. Szendőfi elmondása szerint nem ez az első eset, hogy ilyennel találkozik, hiszen az acél drágább és nehezebb is, tehát kisebb a lőtávja, ezért sokan nem használják szívesen.
– A nagykárókatona-gyérítést is ellenzem, mert a tevékenység nélkülözi a tudományos alapokat. Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a jelenlétüknek bármilyen hatása lenne természetes vizeken a halfaunára. Az sem igaz, hogy nagyrészt nemes és védett halakat enne, mivel generalista faj, azt eszi, amit a legkönnyebben meg tud fogni. Mivel ezek az állatok nagyobb testűek, valóban felhozza őket a felszínre, de a kicsiket már víz alatt megeszi. Ráadásul a természetvédelmi oltalom fogalma az embertől való „védettséget” jelenti, nem a természetes ragadozóktól. A puskás gyérítés pedig valójában üldözi a madarakat, nagy területen nem csökkenti számottevően az egyedszámukat, kivéve az ilyen ritka, tömeges pusztítás esetén. A lövések megmozgatják az állományt, hosszú ideig mozgásra kényszeríti a madarakat ez a módszer. Az állatok rengeteg energiát veszítenek, ezért utána minden bizonnyal jóval több halat is esznek. Az ilyen lövöldözésnek csak marketingértéke van: a halőrök megmutatják azt a néhány tetemet, amit lelőttek, és a horgászok elégedetten csettinthetnek. És persze állami támogatást is vehetnek fel a „munkára” – mondta a filmes.
Felhívta rá a figyelmet, hogy ha a halőrök nem gyéríthetnék a nagy kárókatonát, akkor eleve nem állt volna elő az a szituáció, amiben a kis kárókatonákat is lelőtték. Utóbbinak az állománynagysága jóval kisebb, Európában a nagy részük Magyarországon található, tőlünk nyugatabbra fekvő más európai országokban szinte nem is ismerik, éppen ezért a teljes európai állományt itt kell megóvni.
Nyomravezetői díj
Pfeifer Rikárd, a Tasshoz közeli, Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség halőrzési ágazatvezetője időközben 500 ezer forintos nyomravezetői díjat ajánlott fel annak, akinek az információi alapján elkapják az elkövetőket.
– Ugyanakkor óva intenék mindenkit, mert nem szabad egész szakmai csoportokat megbélyegezni, legyen szó halőrökről, horgászokról vagy vadászokról. Az ilyen ügyekben meg kell találni az elkövetőket, felelősségre kell vonni, de ők nem egy egész közösséget jelentenek. A megoldatlan, következmények nélküli természetkárosítások csak arra jók, hogy egy-egy társadalmi csoportra rásüssék a bélyeget, ezt nem szabadna engedni – mondta lapunknak a Pfeifer, aki maga is halőr, rendszeres nagykárókatona-gyérítő. Szerinte fontos feladatot végeznek, szükség van az állomány ritkítására, a védett madarakat azonban sosem bántaná.
Kerestük a rendőrség sajtóosztályát, ők annyit válaszoltak, hogy a Kunszentmiklósi Rendőrkapitányság természetkárosítás bűntettének gyanúja miatt indított nyomozást. Kerestük a területileg illetékes, Horgászegyesületek Fejér Megyei Szövetséget, kíváncsiak voltunk rá, hogy tudnak-e valamit a rendőrségi nyomozás eredményéről, és arra is, hogy ők is gondolkoznak-e nyomravezetői díj felajánlásán. Azt is megkérdeztük, van-e sejtésük az elkövetők kilétéről és dolgozik-e náluk olyan halőr, aki tudomásuk szerint ólomsörétet használ. Nem válaszoltak, de korábban egy Facebookon posztolt közleményben cáfolták, hogy bármilyen közük lenne az esethez.
Olvasd tovább itt: hang.hu
