A materializmus problémájának központi tétele a világ eljelentéktelenítése (amit Max Weber a világ varázstalanításának hív), a szerző sokat kritizálja a technicitást, a naiv naturalista hitet, és a világ jelentéstelítése mellett áll ki. Ami persze nem a mi feladatunk, hiszen a jelentés ott van a világban, nekünk csak újra figyelni kell rá. Következőleg egy Harari-kritikát kapunk. Yuval Noah Hararit – akit e sorok szerzője lapos, közhelyes, nihilista materialistának tart – Pető Zoltán megkésett felvilágosítónak nevezi, szerinte jellemző rá a „materialista elbizakodottság”, illetve a „haladás babonája”. Itt is rámutat a szerző, hogy a haladás elsősorban a materiális szférára vonatkozik, és ignoráljuk a tudás premodern hagyományait. Harari megalapozatlan módon a technikai utópia híve. Ezután jönnek a Pető „németes korszakából” származó esszék: először Oswald Spengler történelemszemléletét elemzi, majd Edgar Julius Jung konzervatív forradalmát, végül Ernst Jünger és Der Waldgang (erdőjárás) című esszéje kerül terítékre.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
