DPK-gyűlés Hatvanban (Forrás: Orbán Viktor/Facebook)
Cikkünk frissül!
1990-ben és 1994-ben Hatvan még kikosarazott minket, 1998-ban aztán összejött – így vezette fel a városban tartott DPK-gyűlésen Orbán Viktor a város és a Fidesz viszonyát, azzal folytatva, hogy 2010-ben jött a „boldog egymásra találás”. Arra is emlékszik, ahogy „becserkészte” Szabó Zsoltot, akit azóta újra és újra megválasztanak a parlamenti voksoláson. Megköszönte a helyieknek az Egert és környékét képviselő Pajtók Gábort, ahogy a Gyöngyöst képviselő, jelenleg drogügyi kormánybiztosként is tevékenykedő Horváth Lászlót is, akinek a segítségével kábítószermentessé teszik Magyarországot. Itt konkrétabban is kitért utóbbi tevékenységére: mi, családapák soha nem fogjuk elfogadni, hogy bárki elfogadtassa velünk a kábítószert, hogy legalizálni lehessen, miközben Európában közben egymás után döntenek a liberalizációról. A Fidesz tehát szerinte jól járt a térséggel, de a hatvaniak is jól jártak a Fidesz-kormánnyal, itt kórházfelújítást, az óvodai férőhelyek bővítését említette, ahogy a bűncselekmények számának és a munkanélküliség csökkenését is.
A miniszterelnök ezután rátért a háborúra, igaz, elsőként nem a mostanira, hanem a második világháború borzalmaira. Majd azzal folytatta, hogy mire van szükség ahhoz, hogy ki tudjuk maradni a mostani konfliktusból, de ezúttal is kérdések hangozhatnak el, ha – mint ahogy Orbán Viktor fogalmazott – Philip felébred és levezényli ezt a programot.
Már az elsők között volt egy kérdező, aki jelezte, hogy romaként szólal fel és tapasztalata szerint – mivel kormányhivatalban dolgozott – nem segélyért járnak a romák az intézménybe. Arra volt kíváncsi, mit tenne a kormány a cigány-magyar együttélés helyzetének javításában. A kormányfő szerint ebben a kérdésben most minden fel van keverve, mint a zacc, ilyenkor nem kell inni belőle, hanem meg kell várni, amíg leülepszik. Felidézte, hogy 2010-ből van egy megállapodásuk a romákkal: „mi teremtünk munkahelyet, csak arra kérünk, hogy vegyétek fel a munkát, mi segítünk abban, hogy a gyerekeitek tudjanak tanulni, csak küldjétek el őket iskolába”. A szülők dolgoznak, a gyerek tanul, ez a polgári élet, ezt a lehetőséget kínálták fel és nagyon sokan éltek is vele, sok tízezer ember kezdett dolgozni és megduplázódott a felsőfokú végzettséggel rendelkező cigány honfitársak száma. Először a közfoglalkoztatásba vonták be az érintetteket, akik később be tudtak illeszkedni valamilyen vállalati munkaerőközösségbe.
– Ez nem azt jelenti, hogy a helyzet jó, csak azt jelenti, hogy jó irányba mozdult el – fogalmazott Orbán Viktor, kifejtve, hogy ma a cigányság 3 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg érettségivel 11 százalék. Ez pedig előhozza azt a kérdést is, hogy milyen munkát lehet adni annak, akinek nincs végzettsége, hogy gondolkodjunk a fizikai munkáról.
– Miért keveredett fel a zacc, miből lett a baj? – tette fel a kérdést a miniszterelnök Lázár János mondataira utalva, jelezve, hogy mindenkinek van önérzete, a cigány embereknek is és ha olyan mondatot hallanak, amiből úgy érzik, hogy csak egy valamire jók, akkor az önérzet megsérül. A politika meg olyan, hogy vannak erős emberek, vannak erős mondatok és van, ami félrecsúszik, de ezt meg lehet beszélni. Szerinte egy embernek az értékét az elvégzett munka minősége adja, nem a származás és még csak nem is az iskolázottsága. Orbán Viktor ezért egy takarító munkáját tisztességesen elvégzett embert előbbre sorol, mint mondjuk egy rossz orvost.
– Olyan sorsotok lesz, amilyet választotok magatoknak és amiért megoldoztok – üzente a cigányságnak.
Olvasd tovább itt: hang.hu
