A második világháború után a kommunisták heves támadást indítottak az egyházak ellen, ami a Mindszenty József elleni koncepciós perrel vett döntő fordulatot. Az esztergomi bíborost 1948 karácsonyán az érseki palotában tartóztatták le, ahonnan demonstratív módon az ÁVH hírhedt központjába, az Andrássy út 60.-ba hurcolták. Az őrizetbe vételt követően Kádár János belügyminiszter hiába szólította fel Grősz József kalocsai érseket és három püspöktársát lemondásra – a helyükön maradtak. Grőszt végül tárgyalóasztalhoz kényszerítették, hogy 1950. augusztus 30-án aláírja az állammal kötött, a katolikus egyház állami ellenőrzését biztosító, működését csak korlátok között engedélyező egyezményt.
Rákosiék azonban ennél is többet akartak.
1951. május 4-én Révai József, a Magyar Dolgozók Pártjának főideológusa kijelentette, hogy az egyezmény és a szerzetesrendek feloszlatása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt rövid távon rosszul sült el, hiszen a zárdákból a szerzetesek kikerültek a társadalomba. Így hát újabb csapást mértek a „klerikális reakcióra”, azt bizonyítva, hogy az egyház hitszegő módon megszegte az egyezményt. Ezért újabb koncepciós pert rendeztek, amelynek fővádlottja Grősz József kalocsai érsek volt. A Szabad Nép 1951. június 22-i száma Grősz József és társai ragyogó jövőnket akarják tőlünk elrabolni címmel harangozta be a büntetőeljárást. A Grősz-perben, valamint a hozzákapcsolódó 24 szatellitperben több mint 100 embert ítéltek el, köztük 15-öt halálra.
A protestáns egyházak vezetői sem tudták elkerülni sorsukat: Ravasz Lászlót, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét 1948 áprilisában lemondásra kényszerítették, míg Ordass Lajos evangélikus püspököt koholt vádakkal bebörtönözték.
Bátor kiállások
Wolf Lajos 1901. február 6-án született a Bács-Bodrog vármegyei Torzsán. (Családnevét 1944. március 19-e után, a német megszállás hatására változtatta Ordassra.) 1920 és1924 között a soproni Teológiai Akadémián, majd a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Sopronba kihelyezett Evangélikus Teológiai Karán tanult. Három évvel lelkésszé avatását követően svédországi ösztöndíjban részesült. Észak-Európát járva megtanult angolul és svédül, megismerte a dán népfőiskolai mozgalmat, a finn evangélikus egyház szociális tevékenységét. Hazatérése után Balassagyarmatra helyezték missziós lelkészi szolgálatra, majd kápláni beosztást kapott Mezőberényben, illetve Cegléden, ahol megválasztották parókus-lelkésznek.
Felkészültsége révén tekintélye egyre nőtt, úgyhogy 1941-ben a budapest-kelenföldi gyülekezet egyhangúlag meghívta lelkipásztorának. Raffay Sándor lemondása után 1945-től a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke.
Kifejezetten aktívan politizált.
Német anyanyelvű magyarként aggodalmának adott hangot a volksbundisták erőszakos szervezkedései miatt. Mint mondta: „a felelőtlen irányítás mellett hazai németségünk elveszti világos látását”. Svéd nyelvtudása révén szoros kapcsolatot tartott a zsidókat mentő Raoul Wallenberg köreivel. Szálasi Ferenc hatalomátvétele után Waldemar Langlet svéd követségi tanácsossal felkeresték Serédi Jusztinián esztergomi érseket, hogy követelje a nemzetvezetőtől a zsidók üldözésének, deportálásának a megszüntetését.
Tiltakozott a szomszédos államokban felerősödő magyargyűlölet, a német anyanyelvűek kollektív megbüntetése és kitelepítése ellen is. Felhívta a figyelmet a pánszlávizmus újjáéledésére és a szlovák–magyar lakosságcsere brutalitásaira. Felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a kommunisták lejáratják történelmi egyházainkat. Az 1848-as forradalom centenáriumán a bonyhádi gimnáziumban tartott ünnepi istentiszteleten határozottan kifejtette álláspontját az egyházi iskolák államosítása ellen. Bátor fellépésének meg is lettek a következményei.
A kommunisták célkeresztjében
A püspököt – több egyházi vezetőhöz hasonlóan – valutával való visszaéléssel vádolták meg. 1948. augusztus 24-én házkutatást tartottak a lakásán, szeptember 8-án letartóztatták. A rendőri kihallgatásakor felajánlották: ha lemond a tisztségéről, családjával együtt Nyugatra távozhat. A püspök elutasította az alkut. Így aztán koholt vádak alapján (az ország devizagazdálkodását sértő bűncselekmény miatt) báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel és Varga Sándor egyetemes főtitkárral együtt a Budapesti Népbíróság elé állították, ahol kétévi fegyházra, továbbá ötévi hivatalvesztésre ítélték. Budapesten, a szegedi Csillagban és Vácott volt fogoly. Fegyelmezett magaviselete miatt kérhette volna büntetése rövidítését, de nem kívánt élni ezzel a kedvezménnyel. 1950. május 30-án szabadult. És hogy a meghurcoltatása teljes legyen: a Magyarországi Evangélikus Egyház Külön Fegyelmi Bírósága 1950. április 1-jén – az állami ítélet alapján – püspöki hivatalából való elmozdításra ítélte.
Az Egyházak Világtanácsa többször szorgalmazta állami és egyházi rehabilitációját, amelyre végül 1956. október elején került sor, amikor is Dezséry László püspök lemondott tisztségéről, és Ordass 1956. október 31-én ismét átvette az egyházkerület irányítását. Székét a forradalom után is megtarthatta, mert Kádárék ki akarták használni a nemzetközi kapcsolati hálójában rejlő diplomáciai lehetőségeket. A püspök másként látta a dolgokat. 1957 nyarán a magyar egyházat képviselte a Lutheránus Világszövetségnek az egyesült államokbeli Minneapolisban tartott gyűlésén, ahol a világszövetség alelnökévé választották.
A világszövetségi alelnökség mellett az is olaj volt a tűzre, hogy nem teljesítette az Állami Egyházügyi Hivatal követelését.
Azt kérték, hogy helyezze kulcspozíciókba a kommunistákkal együttműködő békepapokat. Ekkor újabb támadás indult ellene, amelynek végén, 1958-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem erősítette meg egyházi tisztségében. Leváltása után nyugdíjazták, és még a lelkészi szolgálattól is eltiltották.1978. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig visszavonultan, belső száműzetésben élt. Ezekben az években sokat fordított angol, német, dán, svéd, norvég és izlandi nyelvről.
Az evangélikus püspök naplóját családja évtizedekig rejtegette az állambiztonság nyomozói elől. Csak akkor kerülhetett közkézre – egész pontosan az Ordass Lajosról elnevezett alapítvány birtokába –, amikor már nem kellett titkolni létezését. A kalandos sorsú naplónak az 1948-as és az 1956–1957-es időszakot tárgyaló részét 2022-ben adták ki.
(Borítókép: Ordass Lajos evangélikus püspök otthonában. Fotó: Keleti Éva / MTI)
Egy igaz történet, ami nem hagy nyugodni! Egy apa. Egy titok. Egy világ, ami összedől. A Pelicot-ügy valódi története: bátorság, túlélés és az igazság kimondása
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
