Megtörtént a vizsgálat, megvan a diagnózis, tisztázzuk a következő lépéseket, és szó esik a mozgás fontosságáról is, amikor az édesanya váratlanul közli:
„Hát az én kisfiam biztosan nem lesz élsportoló!”
Nem értem, miért hozza ezt most elő. A segítőm, aki már régóta velem dolgozik, észrevette, mik azok, amiken felkapom a vizet, és csendesen köhécselve próbál jelezni, hogy ne idegeskedjek.
Mitől szoktam felháborodni? Az egyik dolog az, amikor a gyermeket úszás alól felmentik, mondván, hogy megfázik vagy a víz árt a bőrének. A másik pedig az élsport elleni erőteljes fellépés.
Persze nem vagyunk egyformák. Van, akit vonzanak a kihívások, és van, akit nem; van, aki élvezi az új dolgok kipróbálását, mások viszont ebbe belefagynak.
A tudósok szerint mindannyian hordozunk magunkban egyfajta alapvető lustaságot, készséget az energia megtakarítására; tehát amikor problémával szembesülünk, hajlamosak vagyunk az egyszerű megoldásokat keresni (ahogy én mondanám, már akinek).
A komfortzónánk megóvása érdekében állandóan alkudozunk a minket körülvevő körülmények erejével. Azok, akik nyitottak a kihívásokra és folyamatosan kreatív megoldásokat keresnek, valójában csak tágítják a komfortzónájuk határait.
És a „járt utat járatlanért el ne hagyj” mondás új értelmet nyer, ha megtapasztalod, hogy új dolgok felfedezése sokkal kevésbé megterhelő, mint felesleges köröket futni a megszokott úton, eredmények nélkül.
Ezért próbálom még a legnagyobb ellenállást kifejtő szülőket is rávenni, hogy segítsenek a gyereküknek célokat kitűzni és motiválttá válni – a sport ideális lehetőség erre.
A cél, ami előtt állunk, olyan erő, ami segít túljutni a nehéz időszakokon. Ez lehet bármilyen felkészülés a sport, nyelvtanulás vagy zenei ismeretek terén, a lehetőségek száma végtelen.
Egyre gyakrabban hallom, hogy az élsport testileg, lelkileg tönkretesz, aki rászánja magát. Szerintem viszont az élsport, illetve általában a sport formálja az embert: a mozgás fejleszti a koordinációs képességeket, javítja az intelligenciát és a tanulási képességeket, távol tart a káros szokásoktól és a rossz társaságoktól. Ha pedig megszokod, hogy a mozgás része az életednek, sosem hagyod abba, ami számos előnnyel jár az életed során.
Ebből fakadóan mindennek ára van, és a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez szenvedéllyel kell foglalkozni az adott dologgal. Én az uszodában tanultam meg, és még most is, egy nehéz nap után, amikor nem érzek kedvet semmire, segít emlékezni arra, milyen jó érzés legyőzni önmagunkat.
Az élsport a győzelmekről szól, de a legnagyobb harcainkat önmagunkkal vívjuk, és a legnagyobb győzelmeinket is akkor aratjuk, amikor legyőzzük önmagunkat.
Ha a gyermek sportolni jár, hamar barátokra talál, akiket ugyanolyan motiváció mozgat, mint őt. Bár sosem voltam visszahúzódó, a barátságok kialakítása azért volt könnyű, mert megtapasztaltam, hogy egy közösségben elfogadnak.
Tehát az anyukának üzenem: biztos vagyok benne, hogy sokkal többen szeretik a sportot, akár az élsportot is, mint ahányan azt mondják, hogy a sport tönkreteszi az életet.
Forrás 24.hu
