A pusztában, amikor beköszönt az este, a csend és a sötétség uralkodik. Klári néni számára ez a sötétség azonban nem csupán a nap végének jelképe, hanem 1996 óta a mindennapi élet része. Húsz év telt el úgy, hogy a kicsi tanyai ház éjszakáit csak a gyertyák halvány fénye és a zseblámpa világítása törte meg. Ám most véget ért a magányos estékkel teli korszak: egy különleges összefogás révén végre áram érkezett.
A változás akkor kezdődött, amikor a Tündérkör Alapítvány hírt adott az idősebb asszony zűrös helyzetéről. Makai Attila, az alapítvány önkéntese, és Tóth Zs Ferenc, a sokak által ismert segítőkész férfi, nem tudtak elmenni a nélkülözés mellett.
„Nem tudunk egyetlen embert sem a bajban magára hagyni. Amikor láttuk Klári néni nehéz helyzetét, úgy döntöttünk, segítünk” – mesélte meghatódva Tóth Zs Ferenc.
A segítség gyorsan megérkezett. Attila felhívására nyolc adományozó összefogott, hogy megvásárolja az első szükséges eszközöket. Bár eredetileg egy aggregátor volt a cél, a segítők ennél messzebb jutottak: egy teljes napelemes rendszert telepítettek a házra. Ez a fenntartható megoldás nemcsak fényt, hanem szabadságot is hozott Klári néninek, mivel most már nem kell kilométereket gyalogolnia, hogy feltöltse telefonját vagy egyéb eszközeit.
Klári néni sóhajtozva gondol vissza a nehéz évekre.
„Régen, amikor a gyerekeim még velem éltek, volt aggregátorunk, de miután kirepültek, az elromlott. Nyugdíjamból nem tudtam újat venni, így maradt a félhomály, ami az egészségemre is hatással volt, és megromlott a látásom a húsz évnyi sötétség alatt” – osztotta meg Klári néni.
Most azonban új időszak kezdődik: a napelemek már a tetőn vannak, a rendszer pedig hamarosan bővül munkához szükséges akkumulátorokkal, hogy a nappal megtermelt energia este is rendelkezésre álljon. Az aggregátor pedig csak végső, biztonsági tartalékként pihen az udvaron.
Forrás ripost.hu
