A választási kampány során a pártok célja világos: több szavazót nyerni, mint ellenfeleik. Azonban ez az időszak nemcsak a politikai szereplők számára fontos. A közvélemény-kutatók megnövelt aktivitása, a politikai újságírók által készített elemzések és riportok, valamint az újságok kampányai is jellemzőek. Ez idő alatt a politikai elemzők és kommentátorok iránti kereslet is nő. Azt hihetnénk, hogy mindez gazdagítja a közéletet, és növeli a politikai szabadságunkat, de a helyzet nem mindig ilyen egyszerű. A közvélemény-kutatások során gyakran jelentkezik a csordajelenség, különösen a választások előtt, amikor a kutatások tétje is megnő.
Az elemzők és újságírók is észlelhetik, hogy a kormánypárti média felerősítette a figyelmet az ellenzéki véleményformálókra, hogy kiragadott idézetekkel támadják politikai ellenfeleiket. Amikor politikai célokra használják fel a közélet szereplőit, gyakran nem a megszólaló az igazi célpont, hanem az ellenfél, akire terhelő szavakat próbálnak ráterhelni. Ezen megfigyelések következtében a véleményformálók óvatosabbá válhatnak, hogy elkerüljék, hogy politikai harcban felhasználják őket.
Ez az óvatosság nemcsak a kormánypárti média figyelmének köszönhető, hanem olyan események miatt is, amikor egy-egy politikai mondat jelentős következményekkel járhat. Az elhangzott szavakat gyakran nem a direkt felelősségvállalás, hanem a politikai polarizáció torzíthatja el.
A véleményszabadság szűkülése az, ami mindannyiunk politikai szabadságát korlátozza, hiszen a fokozott óvatosság szegényesebbé teheti a közbeszédet. A választási harc következményei közé tartozik az is, hogy bár a politikai diskurzus felerősödik, a közönség mégis a kormánypárt által terhelő ügyek iránt érdeklődik. A hatások, amelyek a közéleti szereplőket érintik, sokkal kiterjedtebbek, mint azt elsőre gondolnánk. Az ellentmondás éppen az, hogy miközben többen politizálnak, a vélemények sokszínűsége és szabadsága csökken.
Forrás 24.hu
