Az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott premieren mutatták be Tősér Ádám Baljós közelség című dokumentumfilmjét. Az első részben történészek, nyelvészek és ruszisták segítségével kapunk áttekintést Ukrajna és az ukrán identitás kialakulásáról, valamint az oroszokhoz és saját magukhoz való viszonyukról.
A dokumentumfilm második része a személyes sorsokra és a rendszerszintű visszaélésekre fókuszál. Kárpátaljai magyar és ukrán szereplők testközelből mutatják be a jelenlegi helyzet borzalmait.
Konsztantyin Bondarenko – aki a Volodimir Zelenszkij rezsimjéről szóló, nagy port kavart könyv szerzője – pedig a mindent átható korrupcióról szolgál sokatmondó adatokkal.
A film képi világában és mondanivalójában is rendkívül részletgazdag, a megszólalók legerősebb mondatai pedig – a premierről tudósító Mandiner megfogalmazása szerint – „szívbemarkolóak, sokáig visszhangoznak a néző fülében”.
Elvitték a frontra, rövidesen koporsóban tért haza
A dokumentumfilm egyik legmegrázóbb szála a kárpátaljai magyarság helyzete. K. Debreceni Mihály kárpátaljai újságíró a filmben arról beszélt, hogy „2015-től a kárpátaljai magyarság ellen országos lejáratókampány indult az ukrán médiában”.
Dupka György történész keserűen fogalmazott: „Mi Trianon túszai vagyunk. Kárpátalján országok jönnek-mennek, és mi mindig maradunk.”
A történész egy tragikus esetet is elmesélt:
egy erős honvággyal küzdő kárpátaljai fiatalt hiába figyelmeztettek, hogy ne induljon el a határra, elfogták, a frontra vitték, majd néhány hét után koporsóban tért haza.
A kényszersorozásokról egy kárpátaljai férfi így nyilatkozott:
Minden férfira vadásznak, mindenki veszélyeztetett, akinek nincs hivatalos papírja, hogy rokkant vagy sokgyerekes.
Egy másik helyi lakos a szláv népek közötti háborúról beszélt: „A mai napig nem tudom megérteni, hogyan tud egy szláv nép ennyire gyűlölködő módon egymással küzdeni, harcolni.”
A legborúsabb jövőképet Szemán László János bűnügyi tudósító vázolta fel. Szerinte
mindkét oldalon képzett fegyveresek vannak, akik szeretnek gyilkolni, tudnak gyilkolni.
Úgy véli, ha véget ér a háború, „nagyon sok ukránra nem lesz szükség”, ezért „be van kódolva egy újabb háború”. A kárpátaljai megszólalók egyike arra figyelmeztetett, hogy „az ukrán gyerekek utálják az oroszokat, az orosz gyerekek meg az ukránokat”, és ha a felnőttek ezt nem állítják meg, „ez a háború 100 évig is folytatódhat” – írta tudósításában a Mandiner.
Egy kazincbarcikai születésű kárpátaljai pap a film végén így fogalmazott: „Egészen embertelen, hogyan képesek mások nyomorúságán, mások halálán keresztül meggazdagodni. Imádkozom, hogy ne hatalmasodjon el a harag a szívemben.”
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: John Moore / Getty Images)
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
