A „Franges” név különös, és egy bácsié volt – akihez később férjhez mentem, miután 1991-ben úgy döntöttem, hogy elhagyom a szovjet katonai szolgálatot, és civilként Magyarországon maradok. Holott elmondhatnám, miért léptem ki, de az egy hosszú, bonyolult történet.
Az előző nevem Csernobáj Zoja Valentyina volt, ukrán születésű vagyok, de ha visszanyúlunk a gyökerekig, akár orosz vagy lengyel is lehettem volna. Az, hogy az ember micsoda, sokszor a politikai helyzettől függ. A nagyapám egykor galíciai nemes volt, gróf Aleszander Radzinszky néven. Később nevet és helyet kellett változtatnia a biztonság érdekében, hogy elkerülje az összeomlást, ami sok arisztokratát ért.
A nagyapám a múlt század elején kadettiskolát végzett, és magas rangú tiszt volt Odesszában. Amikor a lenini forradalom győzött, visszatért szülőföldjére, ám a tragédiák ott várták, különösen az öccse, Nikoláj sorsa. Azon a területen menekült meg, ahol egy kúriája volt, de végül ekkor is bajba került, és Kolimába hurcolták, ami a Gulag elődjének számított.
Az apám és az anyám orvosok voltak, én pedig más utat választottam, mivel a műszaki dolgok érdekeltek. A szüleim segítettek elhelyezkedni egy gyárban, ami hivatalosan rádiógyár volt, de valójában szputnyik alkatrészeket gyártott. Később, miután a gyárat bezárták, katonai pályára léptem, mert barátaink javasolták, hogy ez jó egzisztenciát biztosíthat nekem.
Házasságom nem tartott sokáig, de az a férfi, akivel összeházasodtam, hűtlenné vált, ami szintén jelentős fordulatot hozott az életembe.
Forrás 24.hu
