Míg a rendőrség és az ügyészség hosszú évek alatt próbálta feltárni Juhász Péter Pál, a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet egykori igazgatója és társai ügyeit, addig az intézmény ártatlan dolgozóival gyorsan és szigorúan bántak.
A javítóintézet megszüntetéséről egy január 19-i rendeletben döntött Pintér Sándor belügyminiszter, másnap pedig nyilvánosságra hozták a leépítési tervet. A munkavállalók jövőjéről nem adtak tájékoztatást, de annyit közöltek, hogy a 72 alkalmazott közül 9 próbaidős szerződése megszűnt, míg a többieket „állásidőre” rendelték, ami azt jelentette, hogy a többségük – közalkalmazottként – nem kellett bejárjon, mivel a gyerekeket már korábban átszállították más intézményekbe. Később több dolgozó elmondta, hogy sokan bíztak abban, hogy munkájukat folytathatják az újonnan a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához (BVOP) került javítóintézetekben.
Ez különösen azért volt valószínű, mert a Szőlő utcából áthelyezett gyerekek a nagykanizsai, aszódi és debreceni intézetekbe kerültek, ahol valószínűleg több dolgozó szükséges a fiatalok felügyeletéhez. Sokan különösen az aszódi vagy a tököli intézményben reménykedtek a továbbfoglalkoztatásban, ahol hosszú távú terveket készítenek.
Február elején az állásidő alatt a dolgozókat egy állománygyűlésre hívták, amelyen körülbelül ötvenen vettek részt. Az értekezletet Nick János, a Szőlő utcai intézmény megbízott vezetője tartotta, de a büntetés-végrehajtás HR-munkatársa átvette a szót, hogy tisztázza a munkajogi kérdéseket.
Forrás hvg.hu
