Az elmúlt évtizedek legmegrázóbb magyarországi gyilkosságainak történetét tárja fel Kovács Lajos, aki csaknem negyven éven át szinte minden nagy horderejű, élet elleni bűncselekmény nyomozásában részt vett. Tapasztalatait és emlékeit „A Mór megtette…” című könyvében foglalja össze, amely a 2009-es változat második kiadása.
Senki nem élte túl a brutalitást
A kötet gerincét a magyar kriminalisztika egyik legsötétebb fejezete, a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás nyomozásának részletes, szinte lépésről lépésre kibontott története adja. Az olvasó a nyomozó szemszögéből követheti végig a felderítés folyamatát: a bizonyítékok aprólékos összegyűjtését, a feszült kihallgatásokat, valamint a hatalmas nyomást, amelyet a közvélemény és a rendőri vezetés gyakorolt a nyomozókra.
A könyv nemcsak egy brutális bűntény krónikája, hanem betekintés a rendőri munka kulisszái mögé is: megmutatja, hogyan születhetnek elhamarkodott döntések a sürgető elvárások közepette, és hogyan vezet végül az igazság keresése a sokkoló végkifejlethez.
A hamarosan megjelenő könyv apropóján Kovács Lajos érdekes részleteket és kulisszatitkokat osztott meg velünk a hírhedt esetről. Beszélgetésünk elején gyorsan közös nevezőre jutottunk: a 2002-es móri mészárlás a magyar kriminalisztika történetének legbrutálisabb bankrablása volt. Kovács Lajos a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság Életvédelmi Osztályának vezetőjeként vett részt a nyomozásban.
„Még mindig élénken emlékszem 2002. május 9-re” – kezdte az Indexnek a nyugalmazott rendőr ezredes.
Telefonon értesítettek, hogy Móron nagy balhé történt, de a részletekről akkor még alig tudtunk valamit. Amikor leértünk, a bankfiók előtt nagy nyüzsgés fogadott: rengeteg rendőr és újságíró zsúfolódott a helyszínen. Ilyenkor sokan szakmaiatlanul azonnal beözönlenek, és összetapossák a bizonyítékokat. Én kivártam, amíg lecsillapodnak a kedélyek, és csak utána mértem fel a terepet. A bankfiókban mindenkit lelőttek az elkövetők: hat halott feküdt a földön, két sérültet elvittek a kórházba, ahol ők is belehaltak a sérüléseikbe. Később kiderült, hogy »csak« hét-nyolcmillió forintot raboltak, mivel a páncélszekrényt nem tudták kinyitni.
Különösen drámai volt, hogy az egyik pénztáros hölgy csak azon az egy napon dolgozott a móri fiókban, mivel az egyik kollégája szabadnapot kért esküvőszervezés miatt.
„A bankfiók vezetőjének irodájában egy fiatal házaspár ült, akik kölcsönt akartak felvenni, és annak részleteiről egyeztettek, amikor elkezdődött a rémálom. A férjnek szétlőtték a koponyáját, tulajdonképpen kilógott az agyvelője, de nem halt meg azonnal, kómába esett, de már nem tudták megmenteni. Érdekesség, hogy a feleség szülei kint várták őket az autóban az unokákkal. Mivel már sok idő eltelt, a hölgy apja be akart menni, de az egyik elkövető, aki az ajtóban állt, nem engedte, közölte, hogy lefagyott a számítógépes rendszer, jöjjön vissza egy óra múlva. Az idős úr aztán később látta, hogy két ember kisétál a bankból és rázárják a többiekre az ajtót. Ezt követően tudatosult benne, hogy itt valami nagyon nincs rendben, és ő hívta a rendőrséget” – emlékezett vissza Kovács Lajos.
A Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság kapta meg az ügyet, és nagy erőkkel megkezdődött a nyomozás. Pár hét múlva került képbe Kaiser Ede lehetséges elkövetőként, akit korábbi tettestársa dobott fel.
„Bejött hozzánk egy ügyvéd az ügyfele üzenetével. Az illető nem akart személyesen megjelenni, mert elfogatóparancs volt ellene érvényben. Hamar kiderítettük, hogy Kiglics Attiláról van szó, aki Kaiserrel és több társával együtt vett részt bűncselekményekben, de a banda tagjai összevesztek. Kiglics elmondta, hogy korábban Kaiserben felvetődött a móri bank kirablásának ötlete, de nem minden tag értett egyet vele, így a tervet elvetették. Amikor Kiglics meghallotta, mi történt valójában, biztos volt benne, hogy Kaiser megcsinálta mással” – mondta a nyugalmazott rendőr.
Komoly bizonyíték nélkül kapott életfogytiglant
Érdekesség, Kiglics Attila megkapta a 25 millió forintos nyomravezetői díjat, annak ellenére, hogy később bebizonyosodott, Kaisernek semmi köze nem volt ahhoz a bűncselekményhez.
Kaiser ellen szólt az is, hogy három tanú felismerni vélte őt a bankfiók ajtajában, valamint felé terelte a gyanút, hogy korábban csóró volt, a móri eset után pedig komoly költekezésbe kezdett: kifizette a kocsija lízingdíját, ékszereket vásárolt. Bennem azonban felvetődtek kételyek. Edének ugyanis korábban móri barátnője volt, gyakran járt a városban, sokan ismerték, ezért számomra nem tűnt logikusnak, hogy álarc nélkül beáll a bankfiók ajtajába azt kockáztatva, hogy felismerjék. A volt barátnőjének édesanyja pont abban a fiókban vezette a lakossági folyószámláját, így akár még vele is összefuthatott volna. A feletteseim azzal söpörték le az aggályaimat, hogy biztosan bevállalós…
– jelentette ki Kovács Lajos.
Kaiser ellen annak ellenére vádat emeltek, hogy a rendőrség nem rendelkezett konkrét bizonyítékkal arról, hogy az adott napon a móri bankfiókban járt – első, majd másodfokon is életfogytiglani büntetést kapott.
Mivel az addigi balhéit Hajdú Lászlóval követte el, a rendőrség narratívája világos volt: a korábban a francia idegenlégióban szolgáló Hajdú a végrehajtó, aki könyörtelenül kinyírt mindenkit, míg Kaiser a szervező, az irányító. Ez az elmélet azonban gyorsan megdőlt, mivel Hajdúnak betonbiztos alibije volt, így nem emeltek vádat ellene.
Kovács Lajos 2006-ban nyugdíjba ment, ezt követően jött az áttörés az ügyben. „A veszprémi postásgyilkosság nyomozása során olyan megdönthetetlen bizonyítékokra bukkantak, amelyek egyértelműen összekapcsolták az elkövetőt a móri esettel is. Egy amatőr militarista fémdetektorral gépfegyver- és pisztolymaradványokat keresett. A gyűjtő egy Tatabányához közeli erdőben lőszereket és postáscuccokat talált, mint később kiderült, a lőszerek között voltak olyanok, amelyeket a móri mészárlásnál használtak. A felfedezés új irányba vitte a nyomozást, és végül a rendőrség kezébe adta a kulcsot az ügy valódi elkövetőinek azonosításához, így jutottak el először Nagy Lászlóhoz, majd Weiszdorn Róberthez.”
A Nagy Lászlónál tartott házkutatás során megtalálták a bankrablásnál használt fegyvert és a cipőt is, amelyben elkövette a gyilkosságokat.
Nagy a móri bankfiókban, miután kivégezte a személyzetet és az ügyfeleket, szétlőtte a számítógépes szervereket, melynek a darabjai szétszóródtak a helyiségben, és egy sima fémdarabra rátaposott a véres cipőjével, amivel lenyomatot hagyott. Az egyik technikus szerint a cipőtalp rajzolata a sérülések miatt annyira egyedi volt, hogy a megfelelő cipő megtalálása esetén a lenyomat egyértelműen azonosítható
– tudtuk meg a szakértőtől.
Nagy László soha nem tett beismerő vallomást, azzal védekezett, hogy a móri mészárlást nem ő, hanem egy szerb Radó nevű ember követte el, akiről azonban kiderült, hogy nem valós személy, csak az ő agyszüleménye volt.
Nagy nem várta meg a bírósági ítéletet, 2007-ben öngyilkos lett a cellájában, ahol előzetes büntetését töltötte. Weiszdorn Róbert 2010-ben életfogytiglani börtönre ítélték, és legkorábban negyven év múlva szabadulhat.
„Nehéz lehetett a rendőri vezetés számára a felismerés, hogy nem Kaiser Ede volt az elkövető. Nem éreztem elégtételt amiatt, hogy nekem volt igazam, természetesen örültem, hogy elkapták az igazi tetteseket. Sok korábbi kollégám felhívott, ezt megtette Bene László, a volt országos főkapitány is, aki annyit mondott: »Lajos igazad volt, de szépen kérlek, ne élj vissza vele.« Nem tettem, csak megírtam a könyvemben” – zárta Kovács Lajos.
(Borítókép: Kovács Lajos 2026. mrácius 5-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Olvasd tovább itt: index.hu
