Az utóbbi évek fejlődései széles körben elérhetők, hiszen a Lovarda újjáéledése rendezvények és kulturális programok központjává vált. A Főőrség rehabilitálása pedig nemcsak turisztikai látványosságként, hanem vendéglátó-helyszínként is gazdagítja a területet. A Csikós udvar és a Stöckl-lépcső megújítása jelentős esztétikai és közlekedési előnyöket biztosít, melyek hozzájárulnak a közösségi élmények fokozódásához.
A régi Vöröskereszt-székház irodai funkcióval való átépítése, illetve a József főhercegi palota és a Honvéd Főparancsnokság rekonstrukciója nem csupán építészeti, hanem városképi szempontból is fontos lépéseket jelent. Ezek a felújítások visszaadják a Dísz tér és a Szent György tér történeti jellegét, helyreállítva az eredeti városképi arányokat. Induljon el bárki egy ilyen téren, és tapasztalja meg, milyen érzelmi hatást gyakorol a térfal; ez bizony nem csupán egy szakmai fogalom, hanem a közvetlen emberi élmény.
A mai modern épületek hajlamosak elveszíteni a lelket és kifejezőerőt, gyakran előfordul, hogy a tervezés során művészeti ágak maradnak ki. Viszont a történelmi épületek, a bennük meglévő művészetek – mint a szobrászat, üvegművészet és festészet – érzelMi kapcsolatokat teremtenek az emberek és az épületek között. Az ilyen építmények jelentősége nem csupán esztétikai; a múlt értékeivel való kapcsolatunkat is erősítik.
Fontosnak tartom a régi létesítmények modernizálását és új funkcióval való megtöltését, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy ezek az épületek megőrizzék a test, lélek és szellem egyensúlyát. Véleményem szerint a budavári palotanegyed felújítása egy remek példa arra, hogy a nemzeti identitás szempontjából fontos helyszínek hogyan fejleszthetők úgy, hogy a múltjukat tiszteletben tartva erősítjük meg azt. Az ilyen helyszíneknek érthetővé és láthatóvá kell válniuk a jövő generációi számára is.
Forrás mandiner.hu
