Csecsemők és kisgyermekek élnek gyermekotthonokban, sőt néha kórházakban Ukrajnában, és sokszor senki sincs, aki este betakarja őket, vagy akihez odabújhatnának. A háború kitörése óta növekszik az árva és részben árva, magukra hagyott gyerekek száma, akik folyamatosan érkeznek az intézményekbe.
A Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítéséért Alapítvány közösségi oldalán olyan szívszorító képek láthatók, ahol apró, fehér rácsos kiságyak sorakoznak. A rácsok mögött csecsemők és kisgyerekek fekszenek vagy ülnek, gyakran sírnak, vagy csendben nézik a plafont. Ők azok, akiknek nincs hová hazatérniük.
A munkácsi gyermekkórházban készült felvételek szívszorítóak: kisgyerekek, akiknek a szülei nincsenek jelen az életükben. Ezek a képek csak egyetlen intézményt ábrázolnak, pedig a jelenség Kárpátalja-szerte elterjedt.
Az alapítvány beszámolói szerint ezek a gyerekek gyakran úgy reagálnak a gondozókra, mintha azok a saját szüleik lennének. Ha valaki ölbe veszi őket, simogatja a fejüket, játszik velük, akkor egy rövid időre megnyugszanak. De amikor a gondozók hazamennek, sok gyerek sírni kezd. Nem értik, miért távoznak azok, akik eddig vigyáztak rájuk.
Ezért a kárpátaljai intézményekben egy szomorú néven ismerik őket: „elfelejtett gyerekek”.
A háború kezdete óta drámai mértékben nőtt az ilyen sorsú gyerekek száma. Az intézményekbe folyamatosan érkeznek árva vagy magukra hagyott kisgyerekek, sokan a fronton elvesztették szüleiket, másokat a háború miatt hagytak el. Olyan családokból is érkeznek, amelyek már nem tudják eltartani őket.
A probléma azonban nem csupán a létszám: a gyermekotthonok nem kaptak több pénzügyi támogatást, miközben egyre nagyobb a terhelés. Az intézményvezetők arról számolnak be, hogy egyre nehezebb a helyzetük, különösen mióta az áramellátás is ingadozóvá vált, és télen sok esetben fűtés nélkül maradtak. Az étkeztetés is sokszor napról napra szerveződik.
Forrás ripost.hu
