A máltai prevenciós csapat jól tisztában van a felzárkózó településeken tapasztalható drogproblémákkal. A program során a részt vevő falvak és városok számának növekedésével egységes módszertant alkalmaztak a drogérintettség felmérésére. Az eredmények szerint a 300 vizsgált település 10-15%-a súlyosan drogfertőzött, míg körülbelül 30%-ban közepes szintű fertőzöttség mutatható ki. 50% viszont úgy tűnik, minimális problémával küzd, vagy a droghelyzet annyira rejtett, hogy a helyi munkatársak nem rendelkeznek információval róla.
A csapat a legnagyobb figyelmet a „piros településekre” fordítja, ahol rendszeres prevenciós tevékenységeket végeznek. Tóth Máté hangsúlyozza, hogy sok helyen a szenvedélybetegek olyan szörnyű körülmények között élnek, hogy az elképzelhetetlen, és szeretnék, ha az állami ellátórendszer elérhető lenne számukra. Számos érintett nem is tudja, hogy problémáik vannak, vagy ha tudják, nem jutnak el támogatáshoz.
A telefonhívások során a csapat gyakran a hozzátartozóktól értesül a drogproblémákról. Az anonimitás fontos számukra, hiszen a bizalom megteremtésére törekszenek, és igyekeznek jogi lehetőségekkel támogatni az érintetteket, anélkül hogy feljelentenék őket. A rehabilitáció folyamata során sokszor meglepő szociális, kulturális nehézségekkel találkoznak, amelyek befolyásolják a páciensek fejlődését.
Tóth Máté úgy véli, a rehabilitációval érkező fiatalok sorsának alakulása nagymértékben függ attól, hogy hajlandóak-e változtatni. A siker nem mindig garantált, de az a tény, hogy valaki újra segítséget kér, már önmagában is sikernek számít. A Máté által elmondottak szerint sok ember számára a rehabilitáció új esélyt ad, és bármilyen okból is keresnek segítséget, ha felismerik a problémáikat, az már nagy lépés a gyógyulás felé.
Forrás mandiner.hu
