A magyarságtudatunk gyakran a történelem fájdalmába mélyed, sérelmeket gyakorlunk, és bűnbakor keresünk, de mennyire van benne helye a valós teljesítménynek és a közös jövőépítésnek? A skandináv országokat olykor hidegnek és a nemzeti érzést elnyomónak tartják, mégis, a nemzetközi kutatások szerint náluk sokkal erősebb a nemzeti összetartozás és büszkeség. Miért nem tudnak a magyarok együttműködni, mi az a pozitív nacionalizmus, és hogyan formálhatnánk meg a 21. századi magyar identitást? Ezekről a témákról beszélgetünk a Magyarország jövő időben című műsorban Hatos Pál történésszel, valamint Boros Tamással és Filippov Gáborral, az Egyensúly Intézet vezetőivel.
A műsor elején néhány idézettel indítottunk, például Illyés Gyulától, aki szerint „magyar lenni nem a származásról, hanem a választásról szól”. Hatos Pál úgy véli, ez a mondat összefügg a zsidó törvényekkel, amelyek lehetővé tették, hogy egyes csoportokat kizárjanak a közösségből. Azt is elmondta, hogy a zsidók, akik a magyar kultúrát támogatták a nemzeti vidékeken az I. világháború előtt, hány nehézségen mentek keresztül. A műsorban Hatos Pál véleményét is megismerhetjük Kányádi Sándor híres mondásáról, miszerint „egyetlen hazánk van, ez a magyar nyelv”, valamint az Ismerős Arcok „Nélküled” című dalának ismeretes soráról is.
A dicső múltról – Fontos, hogy történelmünkben legyenek nagyszerű időszakok. Ezek azonban alaposan megvizsgálva sok színnel bírhatnak. Hatos Pál megemlíti Szent Istvánt, Mátyás királyt és az 56-os forradalmat, utalva arra, hogy nem minden dicsőséges időszak volt mentes a konfliktusoktól és a szégyentől.
Trianon és az öncsonkítás – A trianoni békeszerződés következtében Magyarország területe kétharmadát elvesztette, és a magyar lakosság egyharmada határon kívülre került, ami fájdalomhoz és megalázottsághoz vezetett. Hatos Pál szerint mi magunk is hozzájárultunk a szétszakítottsághoz, amikor belső ellenséget kerestünk.
A hibáztatás kultúrája – Kicsi nép lévén hajlamosak vagyunk inkább másokat hibáztatni a minket ért sérelmek miatt, nem a saját tévedéseinket látni.
A hideg polgárháború – Trianon a társadalom polarizálódásának kezdetét is jelentette, ami hosszú időre meghatározta a magyar politikai légkört. Hatos Pál úgy véli, hogy a konfliktusok csupán el lettek fojtva, de fel nem oldva.
Nagy példaképek – Hatos Pál említi Deákot, Eötvöst és Széchenyit, akik nemes céljaikért munkálkodtak, és figyelmeztet, hogy ezek a példák fontosak a mai generáció számára is.
A nemzeti érzés gyengesége – Boros Tamás szerint a magyar emberek túl gyenge pozitív nemzeti érzéssel rendelkeznek. Olyan összetartozást kellene kialakítanunk, ami nem a kirekesztésről szól, hanem a közös célok eléréséről.
A svédek büszkesége – Az az elképzelés, miszerint a svédek nem éreznek nemzeti büszkeséget, valójában nem helytálló; az országban sokkal erősebb a nemzeti identitás, mint azt sokan gondolják.
Közös célok – Boros Tamás hangsúlyozza a közös álmok és élmények fontosságát a társadalom összetartásában, és arra figyelmeztet, hogy Magyarországon hiányoznak a közös, pozitív célok.
Pozitív nacionalizmus – Számos nemzeti ünnep a vereségekre fókuszál, pedig fontos lenne, hogy a szabadság és összetartozás ünnepeivé formáljuk őket, például augusztus 20-át.
Erős közösségek – A társadalmi mobilitás, a bizalom és az integráció alapvető elemei a közösség összetartásának. Ha az emberek nem érzik magukat a közösség részének, az gyengíti a nemzettudatot.
A teljes adás megtekinthető az esemény hivatalos oldalán.
Forrás telex.hu
