„Én ezt már számos alkalommal láttam” – mondta Szörényi Szabolcs, miközben a Nyugati pályaudvart és az Északi fűtőházat ábrázoló, ötven négyzetméteres terepasztalra mutatott Puch Lászlónak. Az MSZP korábbi pénztárnoka kétségtelenül a legnagyobb meglepetés volt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum legújabb kiállításának, A pályaudvaron otthon vagyok, megnyitóján. A kiállítás középpontjában a terepasztal áll, amelyet Szörényi Szabolcs felesége, Rosta Mária és gyermekeik, Réka és Emese ajánlottak fel a múzeumnak.
Puch László (balra) szórakozottan beszélgetett Szörényi Leventével (jobbra), Szörényi Szabolcs öccsével a megnyitó előtt. Fotó: Huszti István / Telex
„És ő irányította is?” – kérdeztem Puchtól, aki korábban sok mindent irányított. „Ó, abba a szobába Szabolcs nélkül még csak be sem lehetett lépni, nemhogy irányítani!” – mesélte, majd megosztotta, hogy a pincehelyiség hőmérséklete szigorúan 19 fokra volt beállítva. Szörényi azt is elárulta egy levetített archív interjúban, hogy a pince köré tervezte a terepasztalt, míg a családi házat a pince köré alakították.
Tavaly márciusban, amikor az örökösök felajánlották a terepasztalt, némi probléma adódott. A nagy pince tágas volt, de a terepasztal mozgatása nem volt tervezve. A komponenst Szörényi egyesével vitte be, így elég volt a nyolcvan centi széles ajtó. Erky-Nagy Dániel, a múzeum restaurátora, a terepasztal elvitelét egy palackba épített hajó kidobásához hasonlította. Erky-Nagy csodálattal beszélt Szörényi modellező teljesítményéről, kiemelve az innovatív megoldásokat, amelyek lehetővé tették, hogy az apró volfrámizzók fényét autentikusan reprodukálják a Nyugati pályaudvar 1980-as évek végén lévő állapotában. Szörényi akkoriban a pályaudvart bejárta Szögi Sándorral, a Nyugati állomásfőnökével, olyan helyekre is eljutva, ahova más nem léphetett be.
Szörényi Szabolcs tallózta a pályaudvar minden részletét, fotózta és pontos másolatot készített belőle. Fotó: Huszti István / Telex
Szörényi Szabolcs már gyermekként beleszeretett a Nyugati pályaudvarba, amikor édesanyja a vasárnapi misét követően az Élmunkás hídra vitte őt és öccsét, Leventét, hogy vonatokat nézzenek. Bár gyerekként nem volt villanyvonata, felnőttként megvalósíthatta álmát. A terepasztal tervezését 1988-ban kezdte el fotók és vázlatok alapján, végül 1993-ban, ötven éves korában fejezte be.
Szörényi Levente Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel és Schneller Domonkossal, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatójával beszélgetett. Fotó: Huszti István / Telex
Mostantól az Északi járműjavító területén, az Operaház Eiffel Műhelyházának erkélyén tekinthető meg. A megnyitón megjelent Gulyás Gergely is, aki visszafogott és alkalomhoz illő beszédet mondott, amelyben Szörényi terepasztalát „rendkívüli alkotásnak” és „párját ritkító vasúttörténeti dokumentációnak” nevezte. D. Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere és kormánypárti képviselője Moldova György kötetét, az Akit a mozdony füstje megcsapott…-ot idézte.
Aktuálpolitikát csupán Schneller Domonkos, a múzeum főigazgatója említett a beszédében, idézve a Cicerónak tévesen tulajdonított latin mondást, amely szerint a múzsák hallgatnak a fegyverek között. Schneller bonyolult gondolatmenetbe bocsátkozott, amelyben a Hormuzi-szorost és a Barátság kőolajvezetéket is megemlítette, és arra a következtetésre jutott, hogy „oxigéndús levegő nélkül is lehet élni, de nem érdemes”, így rendezték meg most a kiállításmegnyitót.
Ez a beszélgetés még mindig folytatódott, amikor Gulyás miniszter hirtelen elindult a lépcső felé, így nem tudtam megkérdezni, mit gondol arról, hogy a miniszterelnök szerint „marhaságokat” mondott a kormányinfón.
Forrás telex.hu
