Száz évvel ezelőtt egy rövid, mindössze néhány másodperces kísérlet indította el azt az utat, amely végül az emberiséget az űrbe juttatta. 1926. március 16-án az amerikai feltaláló, Robert Hutchings Goddard végrehajtotta az első sikeres folyékony üzemanyagú rakétakilövést. Bár a rakéta csak néhány tucat méter magasra emelkedett, a kísérlet mérföldkőnek számított: ezzel kezdődött a modern rakétatechnika története.
A kísérlet az amerikai Massachusetts állambeli Auburn közelében zajlott. Goddard rakétája folyékony oxigént és benzint használt hajtóanyagként – ez forradalmi újításnak számított, mivel a korábbi kísérletek többsége szilárd hajtóanyaggal működött. A szerkezet csupán körülbelül 2,5 másodpercre emelkedett a levegőbe, és körülbelül 12 méter magas volt, de így is bizonyította, hogy a folyékony üzemanyagú rakéták működni tudnak.
Ez az áttörés később megalapozta az űrversenyt. A folyékony hajtóanyagú rakéták technológiája lehetővé tette a nagy teljesítményű hordozórakéták fejlesztését, amelyekkel műholdakat és űrhajókat lehetett pályára állítani.
Ez a történet azonban nemcsak az amerikaiakról szól: a modern rakétatechnika elméleti megalapozásában Hermann Oberth, egy erdélyi tudós, szintén kulcsszerepet játszott.
Forrás ripost.hu
