A németek által teljesen elpusztított Varsó újjáépítése a háború után kiemelt fontosságú feladatként jelentkezett, hiszen az Óváros helyreállítása mellett állást foglaltak. Bár felmerült az ötlet, hogy a romokat megőrizzék emlékül, Jan Zachwatowicz, a projekt egykori műemléki felügyelője hangsúlyozta, hogy a jövő generációinak nem egy használhatatlan rommezőre, hanem egy élő, szimbolikus építményre van szüksége. A berlini fal leomlása után a volt NDK területén is megkezdődött a helyreállítás, amit a Frauenkirche újjáépítése indított 1992-ben. A helyi közösség óriási támogatásával a belváros, Neumarkt revitalizálása is megkezdődött, és Drezda ma már újból virágzik.
A hazai kultúrharc azonban továbbra is zajlik, ahol egyes politikai erők a Budai Vár romos állapotát preferálnák, szemben a valóban modern technológiával helyreállított épületekkel, mint a Lovarda vagy a Vöröskereszt székháza. Emlékeztet arra, hogy a háború után sok értékes épület maradt volna menthető, de ezeket a kommunista időszak alatt elbontották.
A műemlékvédelem intézményi rendszerének helyreállítása is folyamatos, hiszen jelenleg már egy 90 fős műemlékvédelmi helyettes államtitkárság működik, valamint más háttérintézmények is, mint a NÖF és a Budavári Kapitányság. A Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Építészeti Múzeum szintén fontos szerepet játszik a hazai műemlékvédelem terén. A közigazgatásnak viszont nincs szüksége olyan hatóságokra, amelyek a rombolás és a romos állapot védelmére fókuszálnak.
Forrás mandiner.hu
