A választási kampányokat két fő szempont szerint szokás értékelni: a választók az őszinteséget és az ország érdekét nézik, míg az elemzők és politikusok a hatékonyságot és a professzionalizmust. Török Gábor Facebook-bejegyzésében említi, hogy egy kampány lehet hiteles, mégis sikertelen, vagy akár csalóka, de eredményes. Az elemzés során a végső eredményt tartja a legfontosabb mércének.
Felidézi, hogy 2002-ben a Fidesz veresége után Wermer Andrást tették felelőssé, bár ő máig jelentős hatással van a magyar politikai kommunikációra. Ha a Fidesz 16 év után egy fiatal párttal szemben veszítene, ismét megindulna a bűnbakkeresés.
A kampány irányítása végső soron a vezető feladata, de az aktuális erőviszonyoktól függően érdemes a bajok gyökerét egy-két szinttel lejjebb is keresni. A kampányfőnök szerepe rendkívül hálátlan: a siker mindent legitimál, míg a kudarc mindent elértéktelenít, és a kampányfőnök személyét céltáblává teszi.
Török megjegyzi, hogy ha a Fidesz veszít, a kampányban alkalmazott stratégiák, mint az „ukránozás” és a trumpista kommunikáció, később rossz döntésnek minősülhetnek.
Jelenleg azt tapasztalja, hogy a kormánypárti körökben nő az Orbán Balázs kampányfőnök alkalmasságával kapcsolatos kétely, valamint egyre nagyobb elismerést kapnak a korábbi kampányirányítók. Ha az eredmények valóban gyengék lesznek, a Fideszen belül előre nem látható folyamatok indulhatnak el, és valószínű, hogy Orbán Balázsnak több lehetősége már nem lesz ezen a poszton.
Török Gábor a Törökülés című műsorban is hasonlóan vélekedett, hangsúlyozva, hogy Orbán Balázs hibáztatása a kormánypárt győzelmébe vetett hit csökkenését tükrözi.
Forrás 24.hu
