Négy évvel ezelőtt a mai Bütyökért lelkesedő belpestiek szenvedélyesen vonultak a szivárványos és uniós zászlók alatt, miközben a nemzeti színeket tekintették legfőbb ellenfelüknek. Az európai mély állam hirtelen Bütyököt a megváltóként mutatta be, ezzel is megpróbálva háttérbe szorítani a korábbi világpolgári identitást. Ahelyett, hogy a Fidesz mértékét megugrották volna, valójában még nemzeti érzelmekkel telítettek lettek, és meglepően azonosultak a nemzeti értékekkel. Belpest pedig új szerepét lelkesen ölelte át, akárcsak a Jobbikot annak idején, amikor szükségesnek érezték a szövetséget.
A békemenettel egy időben tartott Bütyök-meneten a város jeles képviselői magyar zászlókkal vonultak fel, tükrözve, hogy ők maguk a legnagyobb hazafiak. Az esemény után azonban a zászlókat azonnal el is dobták, hiszen a nemzeti színek haza vitele nem volt elképzelhető anélkül, hogy ne rejtegetnék a bőröndjeiket a bútorok alatt. Ennek ellenére a nyilvánosság előtt igyekeztek magyarnak mutatkozni, nem pedig a globális világfalu identitás nélküli polgárainak, ahogyan korábban hirdették.
Ez a paradox helyzet jól tükrözi, hogy miként változik a politikai táj, és hogy az identitás keresése milyen mélyen gyökerezik a közgondolkodásban. A külső megjelenés révén próbálják meg mutatni az elköteleződést, miközben a valóságban még mindig érvényben vannak a régi beidegződések. Az új szerepbe való átállás, a hagyományos értékek hangsúlyozása nem vált valódi belső meggyőződésé, hanem inkább előnyök szerzése érdekében történik.
Forrás mandiner.hu
