Gloviczki Zoltán, a korábbi köznevelési államtitkár véleménye szerint a pedagógushiány enyhítéséhez fontos lenne, hogy a fiatalokban tudatosítsuk a tanári hivatás értékét. Ezzel szemben egy gimnáziumi franciatanár úgy véli, hogy ez csak egy idealista elképzelés, mivel a pedagógusi pálya rendkívül nehéz, sokszor hálátlan, és egyre inkább értelmetlen.
Most döntő időszakban vagyunk, mivel egyre inkább azt érzem, hogy a tanárokat szellemi szakmunkásként kezelik, ahelyett, hogy értelmiségiként tekintenének rájuk, akik képesek kritikusan értékelni a világot. A régi nézet, amely előírja, hogy mit kell tanítani az iskolákban, csak passzív receptorokat képez a gyerekekből, a tanároknak pedig nem ad szabadságot. Például történészként nem tudok közösen dolgozni más tantárgyak tanáraival egy projekten, és nem módosíthatom a tantárgykereteket a diákok igényeihez igazodva.
További probléma, hogy sok kolléga nem is nyilatkozhat, mivel a tanárok magánemberként sem kapnak lehetőséget arra, hogy kifejezzék véleményüket saját szakterületükön. Az, hogy engedélyt kell kérniük interjúk adásához, abszurd.
A közös alapokkal és nemzeti műveltséggel kapcsolatos elképzelések is megkérdőjelezhetők, hiszen a múltbeli ideológiai nevelési kísérletek nem bizonyultak tartósnak. Az iskolai nevelés során a példamutatás sokkal fontosabb, mint a szavak. A diákokat nem tanítják meg döntéshozatalra és felelősségvállalásra, mert a rendszer a homogén viselkedésre optimalizálja a közoktatást.
Ám vannak alternatív iskolák, amelyek próbálják kezelni ezeket a problémákat, bár a rendszer gyakran ezeket sem támogatja. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az iskolákban alig van pszichológus, miközben a diákok között számos mentális problémával küzdő gyermek van. Ráadásul a tanárok is gyakran megterhelten dolgoznak, folyamatosan megfelelve az ellentmondásos elvárásoknak.
Ezek után visszatérve a kérdésre: Ön szerint sem jó ma tanárnak lenni?
Forrás hvg.hu
