Bármi is legyen a parlamenti választások kimenetele, az új kormánynak elengedhetetlenül foglalkoznia kell az egészségügyi rendszerrel. A HVG ezért áttekint néhány európai modellt, hátha tanulságosak számunkra. Cikksorozatunk első részében a francia egészségügyi rendszert elemezzük.
„Most le kell tennem a telefont, mert jön az ápolónő vért venni” – mondja középkorú barátom Franciaországban. Először megijedek, mi történhetett.
„Á, semmi különös, csak rutinvizsgálat, de rosszul viselem a vérvételt, ezért a lakásomban végzik” – válaszolja.
Ezután elbizonytalanodom, hogy vajon összehasonlítható-e a GDP 11-12 százalékát egészségügyre fordító francia rendszer a jóval kisebb hazai GDP-nek csupán 6,5 százalékát erre költő magyar egészségüggyel.
A francia egészségügy nemcsak magas színvonalú, hanem széles körben hozzáférhető és igazságos is, ezért tartják a világ egyik legjobbjának. Az egészségügy a francia társadalmi szerződés része, a franciák büszkék rá, és hajlandók elviselni, hogy az OECD-országok átlagánál drágább. Több, Franciaországban dolgozó magyar orvossal beszélgettünk tapasztalataikról és arról, mit tanulhatnánk az ottani rendszertől. Közöttük van gyermekorvos, fül-orr-gégész, fogorvos és nizzai gerincsebész professzor is.
A francia egészségügyi rendszer bonyolult, néha még az orvosok számára is nehezen érthető. A lényeg, hogy a költségek körülbelül 80 százalékát a francia társadalombiztosítás, az Assurance Maladie fedezi, míg a kiegészítő biztosítások 12-13 százalékot adnak hozzá, és a háztartások közvetlen kiadásai csupán 7-8 százalékot tesznek ki. Ez sokkoló, hiszen Magyarországon ez az arány a 30 százalékot közelíti.
A franciák tehát általában nem kötelesek külön fizetni a normál egészségügyi beavatkozásokért.
Forrás hvg.hu
