Jelenleg egyedül a Fidesz áll stabilan a rendszerváltó pártok közül. Most azonban szembenéz egy viszonylag új kihívással, a két éve alakult Tiszával, amely a jobboldalhoz sorolja magát, de szélesebb választói táborral rendelkezik. A KDNP-t is említhetjük a 1990 óta fennmaradt pártok között, viszont több mint húsz éve már nem működik önállóan; gyakorlatilag a Fidesz használja, hogy hangsúlyozza a „kereszténydemokrata” identitását. Ezzel szemben a MDF és az SZDSZ, amelyek a pártállam lebontásáért küzdöttek, mára eltűntek a politikai életből, holott 1990-ben még jelentős népszerűségnek örvendtek. Csak a kisgazdák és kereszténydemokraták értek el némi sikert azok közül a politikai formációk közül, amelyek megpróbálták feltámasztani a kommunizmus alatt betiltott pártokat.
Az MDF és az SZDSZ alapvetően új politikai irányzatokat képviseltek, és népszerűségüket a Magyarország utolsó évtizedében működő ellenzéki mozgalmakból nyerték. Az MDF-et olyan írók alapították, akik érzékenyek voltak a nemzet sorskérdéseire, a demográfiai helyzetre és a határon túli magyarok ügyére. A kádári rezsim „nemzeti ellenzékként” ismerte őket, és 1956 tapasztalatai miatt kerülni szerették volna a nyílt konfliktusokat a hatalommal, inkább fokozatosan akarták kiterjeszteni a lehetőségeiket.
„A macska kompromisszuma az egérrel.”
Forrás hvg.hu
