Török Gábor érvelése a választások előtt az volt, hogy a Mi Hazánk indulása nagyobb kárt okozhat a Fidesznek, mint a Demokratikus Koalíciónak vagy a Kétfarkú Kutya Pártnak a Tiszánál. Ez valóban beigazolódott: a DK és az MKKP szinte teljesen eltűnt, előbbi alig jutott el egy százalékra, míg utóbbi még ezt sem érte el, így vissza kell téríteniük az állami támogatást. Eközben a Mi Hazánk, a magas részvétel ellenére, stagnáló kispárt maradt a parlamentben, ugyanazzal a 6 fős frakcióval, mint az előző ciklusban.
A Tisza nyilvánvalóan megnyerte volna a választást, hiszen a listás szavazatok több mint felét megszerezte, és olyan kerületekben is vezetett, ahol nem gondoltuk, hogy győzhet. Azonban a kétharmados többség talán elkerülhető lett volna, ha a Mi Hazánk és a Fidesz összehangolják az egyéni választásokra való indulásukat. Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a választások közeledtével, a pártjára nehezedő egyre nagyobb nyomás ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy jelöltjeik nem kívánnak támogatni egyik nagy pártot sem az indulásukkal vagy a visszalépésükkel, saját politikai útjukat követik. Sőt, jelezte, hogy a Fidesz gyengülése miatt a következő években a Tisza és a Mi Hazánk küzdelme fog dominálni.
A nemzeti radikális véleményformálók, mint például a Kárpátia frontembere vagy a Budaházy-testvérek, valószínűleg érezték a veszélyt, ezért arra buzdították szimpatizánsaikat, hogy a szavazatukat osszák meg: listán a Mi Hazánkra, egyéniben a fideszes jelöltre voksoljanak. Nyilvánvaló, hogy az egyéni választási eredmények alapos vizsgálata nélkül nem tudhatjuk, hányan hallgattak rájuk és szavaztak taktikusan, de a Fidesz médiája mindent megtett annak érdekében, hogy felerősítse a hangjukat.
Forrás 24.hu
