Információ, hír, tudás
Amikor a magyar zsidóságot megfosztották a megbízható hírforrásoktól, az információk és pletykák alapján próbálták kideríteni, mit hoz a jövő. A zsidótörvényekkel sújtott férfiak és nők különböző forrásokból, például a hazatérő munkaszolgálatosoktól, a szlovák vagy lengyel menekültektől, cionista köröktől vagy a BBC magyar adásából értesülhettek a tömeges kivégzésekről.
A korabeli valóság megértéséhez nem elegendő csupán az információk létezésének vizsgálata. Különbséget kell tennünk az információ és annak feldolgozásából származó tudás között. A holokauszt idején, ahogy Yehuda Bauer kiemeli, a hírek, ha részben és egyenetlenül is, eljutottak a zsidókhoz. Azonban a tanúk beszámolói azt mutatják, hogy sokan nem hitték el, amit hallottak, és nem a hallottak alapján hoztak döntéseket.
Ahogyan Amos Goldberg is megfogalmazta:
A zsidóknak tehát nem az volt a problémájuk, hogy ne tudnák elképzelni a történteket; hanem az, hogy nem akarták.
Bár aki hallott a lengyel vagy kelet-európai zsidóság tömeges elpusztításáról, nem gondolta, hogy ez saját országában is megtörténhet. A magyar zsidóság jelentős része abban bízott, hogy elkerülheti a deportálást, és nem fog vele ugyanaz történni, mint ami a szomszédos országok zsidóságával.
Forrás 24.hu
