Nem szeretnék különösebben elmélkedni a már ismert mintázatokról, hiszen az unalmas és nem érdemel figyelmet. Csupán annyit említenék, hogy ha nem is Gulyás Mártonnak, de a Mandiner olvasóinak szívesen megosztanék egyfajta életgyónást. Ez persze nem hivatalos gyónás, de ami tőlem telik, azt így tudom kifejezni. Az elmúlt hat évben írtam ide, nem ügynökségi megrendelés alapján, hanem mert hitelesnek éreztem a gondolataimat. Más lapokban is publikáltam, ahol nem a jobboldal támogatására törekednek, és ott is az őszinte véleményemet írtam le.
Fontos, hogy senki ne gondolja, hogy most hirtelen eltávolítani szándékozom magam a Mandinen megjelent írásaim körül kialakult környezettől. Ez nem lenne hiteles, és egyébként sem tervezem. Csak annyit szerették volna hangsúlyozni, hogy több olyan ember is van itt, akik azért írtak a Mandinerbe, mert ez a platform közel állt hozzájuk. Szóval a pénz nem játszott szerepet a döntésemben, ez megnyugtathat mindenkit. Jövőbeli terveim között pedig továbbra is írás szerepel, ameddig lehetőségem van rá.
A valódi fókuszunknak azonban nem az én személyes tapasztalataimnak kellene lennie, hanem az, ami ezen a vasárnap történt. A Fidesz-KDNP csúnyán leszerepelt, és ennek okait kellene megvizsgálni. Mostantól ez a téma sokkal lényegesebb, mint minden egyéb. Bár lehetőség van arra, hogy az emberek mellébeszéljenek, másokra mutogassanak, vagy akár saját magukkal foglalkozzanak, engem ezek nem érdekelnek. Az igazi kérdés az, hogy ha szembenézünk a valósággal, az egy kényelmetlen és sokszor fájdalmas folyamat lesz.
Forrás mandiner.hu
