A gyermek II. Rákóczi Ferencet a hadjáratról szóló ostromnapló is említi, melyben gyakran megtekintette a védőárkokat, és a Latorcáig is lement, miközben körüljárta a várat az őrség kíséretében. A csapat előtt, miután beléptek a kapun, a katonák üdvözölték őt, ő pedig a kapitányokat és hadnagyokat maga elé hívta, megköszönve hűségüket és fáradozásaikat.
A város azonban csüggesztő helyzetben volt, mivel az osztrák erők támadása elkerülhetetlenné vált. 1687-ben Aeneas Sylvius von Caprara jelentős sereggel vette ostrom alá a munkácsi várat, míg a védők élelmiszere és utánpótlása egyre inkább csökkent. Zrínyi Ilona francia márkinak írt levelében fejezte ki aggodalmait, miszerint fel kellett adnia minden reménykedését, és a király segítségét kérni a saját és családja, valamint a várban tartózkodó hűségesek megmentése érdekében.
A védők hűsége meginogni látszott, és egyre inkább az ellenség szavára hallgattak. Zrínyi Ilona rámutatott, hogy fizetség és élelem nélkül nehéz lesz megtartani őket, ezért attól tartott, hogy lázadás törhet ki a falakon belül, amely beláthatatlan következményekkel járhat. A márkitól azt kérte, hogy a francia udvar közbeavatkozásával biztosítsák, hogy a vár feladása esetén senki ne sérüljön, és biztosítva legyen a szabad elvonulás, elkerülve a pusztítást és vérontást.
Forrás mandiner.hu
