Bayer Zsolt, a Fidesz tagja, a Magyar Nemzetben közzétett cikkében egy filozófiai idézettel kezdi, majd arra buzdít, hogy távolodjunk el a politikai eseményektől, és „magasabbról” közelítsük meg a helyzetet. Pontokba szedve elemzi a választási vereséget.
Megjegyzi, hogy az egyik oldal teljes változást ígért, míg a másik a biztonság fenntartására fókuszált, és az előző a „felsöprő győzelmet” aratta. Bár nem tudja megmagyarázni ennek okát, úgy véli, a néplélekben valami változott. A Fidesz-KDNP hagyományos szavazói bázisa stabil maradt, azonban körülbelül félmillió új vagy korábban nem szavazó jelent meg, akik főként a Tiszára szavaztak, míg az ellenzéki lehetőségek – egy kivételtől eltekintve – eltűntek.
A fiatalokról megállapítja, hogy az első szavazók és a huszonévesek többsége a radikális változásra voksolt. Őket nem bántani, de nem is „keresni” kell. Így fogalmaz:
„Azoknak, akik aktívan neheztelnek ránk, nincs mit mondanunk. Nincs üzenetünk számukra, és nem próbálhatjuk meg bemutatni, hogy ez vonzó és modernebb dolog. Ezen a szakadékon nincs híd, és az nem építhető.”
Ugyanakkor megkülönbözteti a fiatalokat: míg egy részük még nem ismeri fel a helyzetet, mások már tudják, velük kell szövetséget alkotni és feladatokat adni nekik.
A korrupcióról szólva kifejti, hogy a leköszönő miniszterelnök elvárta a vállalkozóktól a törvények betartását, az adófizetést és a munkahelyek teremtését. Aki ezt nem teljesítette, annak „meg kell védenie magát”, míg aki bűncselekményt követett el, annak „bűnhődnie kell”. Szerinte nem korrupció, ha egy magyar vállalkozó nyer közbeszerzést, és vitatja, hogy kizárólag „csókosok” gazdagodtak.
A felelősségkeresésről ironikusan kifejti: „Biztosan én voltam az, aki otthon ültem, miközben az országot beutaztak a döntéshozók, és csak másnap mutattam az ujjamat, hogy te vagy a hibás.”
Háromféle felelősséget különböztet meg: a „célfelelősséget”, amely mindenkit érint; a „munkafelelősséget”, ami a kampány során erős volt; és az „eredményfelelősséget”, amely az első személyt terheli, de szerinte nem szabad rajta elverni a port. A közösségnek nem szabad elfordulnia Orbán Viktortól.
A jövőt is említi, kijelentve, hogy a törzsszavazói bázis – mintegy két és fél millió ember – megmaradt, és őket támogatni kell a széteséstől, mivel ők jelentik a jövőt és a „normális Magyarország” reményét. A vereség lehetőséget ad arra, hogy felismerjük a változások szükségességét, de ehhez válaszokat kell adni a közösségnek arról, „hogyan és kikkel” folytatják. Végezetül arra biztat, hogy gyűjtsék maguk köré a fiatalokat, maradjanak együtt, és legyenek képesek „visszamenni a teraszra”.
Forrás hvg.hu
