Más szavakkal fogalmazva:
Jakab Lenke, Lili Jacob, Lili Zelmonovic, Lili Jacob Meier: négy névváltozat – egy túlélési történet. Ez egy kárpátaljai magyar zsidó nő élete, aki egy náci haláltáborból, a legkevésbé kívánatos helyről, visszatért egy felbecsülhetetlen emlékkel. Ez a memória egy fényképalbum, amelyben 66 oldalon 248 kép volt. A képek többsége a 1944 májusában Auschwitzba deportált zsidó áldozatokat ábrázolja, és láthatók rajta a deportáltak által hozott csomagok, valamint a levetett ruhák és cipők hatalmas halmai. Néhány kép arról tanúskodik, hogyan válogatták csoportokba a marhavagonokban utazó embereket: kit küldtek a gázkamrába azonnal, és kit tartottak alkalmasnak a tábori munkákra. Ezek a képek, a jelen tudásával nézve, elképesztően megterhelőek, hiszen nem mutatnak nyílt erőszakot, de a félelem érzete áthatja őket.
Az Auschwitz-album, amely Jakab Lenke borzalmas emlékeit örökíti meg, 1945. április 11-én került hozzá, mikor az amerikai csapatok felszabadították a Dora–Mittelbau koncentrációs tábort. Az album eredete nem tisztázott. Jakab Lenkéről azonban például tudható, hogy a haláltáborból való evakuálása után, az SS-osztag elvitte őt Szudéta-vidékre, majd áprilisban a Dora-táborba. A felszabadításakor már nagyon legyengült volt, de mielőtt elhagyta a tábort, az egyik őr helyén meleg ruhát keresett, és egy fotóalbumra bukkant. Az album képei között a rabjainak családtagjai – a rabbija, édesanyja, édesapja, nagynénjei, fiútestvérei és nagyszülői – láthatóak voltak. Ő nem maradt más emlék nélkül, így ez lett az „családi” fotóalbuma, hiszen szerettei mind elpusztultak.
Az albumban a falujából származó ismerősök és barátok képei is ott voltak. A legtöbben alig érkeztek meg Auschwitzba, máris elhunytak.
Jakab Lenke, akit a táborban Lili Jacobként tartottak nyilván, 1926 januárjában született Bilkén, Kárpátalján. A család jiddisül beszélt, míg ő cseh nyelven tanult az iskolában. A második világháború előtt aktivizálódó zsidóellenes propaganda és törvények hatására a Jakab család megélhetése megnehezedett, különösen, mivel a családfőtől elvették a kereskedői engedélyét. Lenke iskolai tanulmányait félbe kellett szakítania, és 1943-ban Budapestre ment szerencsét próbálni.
1944 tavaszán, a pászka ünnepén, felkérték, hogy csomagoljanak, mert mezőgazdasági munkára viszik őket. Ekkor már április 16. volt, amikor a magyar zsidókat elkezdték összegyűjteni. Bilkén a helyi csendőrök terelték össze a zsidó családokat, és poggyászként mindössze 50 kilót engedélyeztek. A deportáltakat a beregszászi gettóba szállították, ahonnan különböző időpontokban indultak meg a marhavagonok.
A vonatút végén, a birkenaui állomáson zsidók fogadták a frissen érkezőket, akik tanácsot adtak, hogy a fiatalok idősebbeknek mondják magukat. Lili Jacob, aki ekkor 15 éves volt, be is tartotta ezt. Az állomáson meglátta édesanyját, de soha többé nem találkoztak. A deportálást követően őt munkaszolgálatra osztották be, ahol több mint egy évig a rabokat takarító feladatokat látta el.
A Dora-tábort 1945. április 11-én felszabadították, és Lili néhány hét ápolás után hazautazott Bilkére, de senkit sem talált a családjából. Ekkor találkozott egy régi ismerőssel, Max Zelmonoviccal, akivel később összeházasodtak. Lili bemutatta az Auschwitzban talált albumban lévő képeket a prágai zsidó tanács előtt, de nem tudott megválni tőle. 1948 novemberében Amerikába vándoroltak, ahol Lili az albumban lévő képeket titokban őrizte.
Lili élete végén, már Meier néven, adományozta albumát a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt emlékhelynek. A Kárpátaljáról Auschwitzba deportált Jakab Lenke 1999-ben Miamiban hunyt el. A fényképek, amelyek a 20. század legsötétebb napjait örökítik meg, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban találhatók, de a széles közönség számára ritkán voltak elérhetőek.
Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
Forrás 24.hu
