Index – Belföld: Halálból visszatérve a Fidesz erős bástyája.

Mátészalka nincs közel, legalábbis Budapestről semmiképp. Háromszáz kilométer és csaknem három óra autózás után megérkeztünk a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kisvárosba, amely kiválóan illusztrálja, hogy milyen lehetett az 1980-as években egy modern, takaros kis magyar város. A központban valódi időutazáson vehettünk részt a régi „fényében pompázó” szocialista épületek sokaságát látva.

„Döbrögi, a bunkó vasutas”

A főút mellett megszólítunk egy helyi lakost, akinél arról érdeklődtünk, hogy mennyire elégedett a választások végeredményével. Elmondta, hogy ő ugyan listán a Tiszára szavazott, de egyéniben Kovács Sándorra, és úgy tudja, sokan voltak így ezzel Mátészalkán – és a környező településeken is.

Kovács Sándor végül 49,66 százalékos eredménnyel, több mint 25 ezer szavazattal nyerte meg a vármegye ötös számú választókerületét.

„Az ellenzék folyamatos »döbrögizése« ellenére végeztem az első helyen” – mondja a már győztes fideszes egy helyi étterem különtermében.

Minden Mátészalkához köt, itt születtem, itt voltam mozdonyszerelő, 1990-ben pedig már önkormányzati képviselő. Az elvégzett munkának, a kitaposott útnak, az emberek bizalmának köszönhetem a sikert. Bugya László úgy indult el ellenem, hogy pár éve sírva jött utánam: szerezzek neki munkát, és az én javaslatomra nevezték ki a mátészalkai és a baktalórántházai összevont mezőgazdasági szakközépiskola igazgatójának. Jogász létére nem tud nagyvonalú lenni, a mai napig nem gratulált, folyamatosan »bunkó vasutasozik«.

Kovács Sándor 2000-től 2010-ig polgármesterként dolgozott a szomszédos Géberjén, 2014-től pedig országgyűlési képviselő.

„Ugyan megnyertem a választókerületemet, de Mátészalkát elbuktam. A városban mindig is többen voltak a baloldali érzelmű emberek. Sokan rám szavaztak, listán azonban a Tiszára, de a fordítottja is előfordult. Egyszerűen az emberek irigyek a státuszomra” – mondja a Fidesz képviselője, akitől megtudtuk, hogy már három infarktusa volt, az utolsó másfél éve majdnem elvitte.

„Lengyelországban történt, nyílt szívműtétre volt szükség, az orvos azt mondta, hogy öt százalék esélyem van a túlélésre. Azóta kicsit lelassultam, de becsülettel végzem a munkám.”

A mamahotel lakói a Tiszára szavaztak

Kovács Sándornak határozott véleménye van arról, hogy a Tisza miért nyert elsöprő többséggel.

A 18 év alattiak rábeszélték a Tiszára a korábban soha nem szavazó szülőket és nagyszülőket. A huszonéves fiataloknak pedig fogalmuk sincs, hogy a mamahotelen kívül milyen az élet, mert minden el van rendezve körülöttük. Annyit tudtak mondani, hogy »mocskos Fidesz« és »elloptatok mindent«.

A képviselő szerint ők nem riogattak a háborúval, az abba való belesodródásunk ugyanis valós opció lehet, ha Ukrajnát 2027-ben felveszik az Európai Unióba.

Kovács Sándor ellenzékben valamelyest lazább munkára számít, a stressztől szeretné megóvni magát. „Van 2,3 millió szimpatizánsunk, akikre lehet alapozni, a tiszások viszont gyorsan le fognak morzsolódni, mivel népszerűtlen intézkedéseket kell hozniuk, és nem köti őket össze semmi. Ha le nem esek a lábamról, ezt a négy évet végigcsinálom, de ez az utolsó ciklusom. Az lesz a fő kérdés, hogy a stresszfaktort mennyire tudom kezelni” – zárta a fideszes politikus.

Csak fagyi és Túró Rudi legyen

Az emberek boldognak tűnnek Mátészalkán, mindenki fagyizik, ami nem is csoda, hiszen szinte ötven méterenként találunk egy fagylaltozót. A helyiek büszkék a klasszikus pöttyös Túró Rudira, amit itt gyártanak, de a választások végeredményére még inkább.

„Ezt vártuk, ezt akartuk” – sóhajtott fel egy nyugdíjas. „Nem lett volna a Fidesszel semmi probléma, ha másképp csinálják, nekem az osztogatás nem tetszett. A háborúval való riogatást nem vettem komolyan, de kizárni sem szabad teljesen. Bizakodó vagyok, vannak gyermekeim, unokáim, nekem az a legfontosabb, hogy az ő életük rendben legyen” – mondta Mihály.

Zoltán egy éve él Mátészalkán, és pontosan ilyen eredményt várt a választásokon.

„Rengetegen bizakodtunk, hogy végre valami történjen, ezt a rendszert le kellett váltani. Ugyan nem tudjuk, hogy mi lesz, de ha a Tisza a felét betartja az ígéreteinek, már előrébb fogunk tartani. A gazdasági miniszter negyedik éve nem találja el a számokat, ez vicc. A régió fideszes volt, korábban baloldali, most meg tiszás. Optimisták vagyunk, a miniszterelnök úr is kijelentette, hogy az értelmiséget és a fiatalokat elveszítették, ők most már a mi oldalunkon állnak” – jelentette ki Zoltán.

„Csak a Fidesz! Mi most szomorkodunk, rossz élet jön” – mondta határozottan a padon ülő helyi hajléktalan.

Koldulásból élünk, és attól félünk, hogy elvisznek minket golyófogónak. Remélem, nem fogunk háborúzni, pedig Zelenszkij azt szeretné, ha mi is harcolnánk. Csak bízni tudunk benne, hogy nem ölnek meg minket. Nyáron szeretek az utcán lakni, itt tudom magam elfoglalni, télen pedig bemehetek egy kunyhóba. Amikor tehetem, közmunkásként dolgozom, nem tudom, hogy ez most megmarad-e

– sopánkodott Mihály.

Délután az iskolákban véget ért a tanítás, két 18 év körüli fiatallal elegyedtünk beszédbe az egyik fagyizó előtt.

„Számítottunk rá, sőt biztosak voltunk benne, hogy ez lesz. A választások után két nappal voltam 18 éves, így sajnos nem szavazhattam. A fiatalságnak a Tisza sokkal szimpatikusabb, Magyar Péter jobban ért a fiatalok nyelvén. Nem úgy fejlődött ez az ország, ahogy azt sokan várták. Az Orbán-rezsimben nőttünk fel, furcsa lesz, hogy mostantól másképp hívják majd a miniszterelnököt. Mi annak ellenére kedveljük a Tiszát, hogy a szüleink fideszesek, reméljük, az új kormány olyan intézkedéseket hoz, amelyek után ők is belátják, hogy jobb világ jön” – jelentette ki  Róbert és Péter.

Kissé szürreális élmény volt mindaz, amit tapasztaltunk: a Mátészalka-központú választókerületben ugyan Fidesz-győzelem született, a szabolcsi város lakóinak többsége mégis örül a Tisza áradásának, na meg a fagyinak és a Túró Rudinak.

(Borítókép: Kovács Sándor. Fotó. Tövissi Bence / Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!