A problémát az jelenti, hogy léteznek sokkal komplexebb valóságok, mint például a geopolitikai helyzet. A környezetünk nem változik, legfeljebb egy új magyar kormány új elképzeléseket hoz arról, hogy milyen külpolitikai környezetben kell eljárnia.
A magyar geopolitika lényege az elmúlt 500 évben az volt, hogy folyamatosan próbáltuk megérteni, ki miképpen hasznosít bennünket. Az eddigi tragédiák általában abból adódtak, hogy a térségbeli hatalmak közül csak egyikkel alakítottunk ki szoros kapcsolatot. A közelmúltban épített csatornáink a különböző birodalmak irányába felfüggeszthetők, és vissza kerülhetünk abba a német érdekszférába, amely már sok szenvedést okozott nekünk.
A magyar választók alig fókuszáltak erre a tényezőre, inkább a „nagy és stabil jólét” ígéretére helyezték a hangsúlyt, figyelmen kívül hagyva a jelenlegi európai és globális trendeket. Ezzel a választási eredménnyel Magyarország végleg alárendelte magát az Európai Unió akaratának, nem azoknak az eredeti céloknak, hanem egy olyan ideológiai rendszernek, amelyet az amerikai demokrata párt alakított ki, és amely, saját állítása szerint is, önellentmondásos és önpusztító törekvések megvalósítását sürgeti az európai népességgel szemben.
A jövő azonban mindig eldönti, ki lesz a helyes, hiszen a várakozásaink szerint még nem valósult meg az az időpont, amikor az orosz-ukrán háború véget ér, vagy az iráni konfliktusnak van további kimenetele. Az is kétséges, hogy az USA vagy Kína kap főszerepet a jövőbeni világrendben, vagy esetleg egy békés együttélés alakul ki. Esetleg az oroszok is visszatérhetnek Európába mint regionális hatalom. Jelenleg azonban olyan emberek irányítanak, akik kizárólag a nyugat-európai válaszokat tartják működőképesnek a következő négy évben.
Forrás pestisracok.hu
