György Péter emlékére
„Sorsuk szégyen és megvetés” – jelentette ki Magyarország távozó miniszterelnöke 2025. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.
A megszégyenítés és a megvetés nem csupán központi elemei, hanem érzületének, stílusának, moráljának és normáinak alapja is a posztfasizmusnak, amely egy globális jelenség. Orbán Viktor ezt a politikai rendszert (NER) igyekezett megteremteni a tusványosi tétel mentén.
Ez nem csupán a közbeszéd minőségének kritikája, hanem a retorika mérgezésének kérdése is. Az új kulturális korszak célja nem kizárólag a szabadság volt, hanem mások megalázása és megvetése. A félelem, a szégyen, a fenyegetés és a megvetés állandó nyelve mindenkit érintett, beleértve az uralmat gyakorlókat és a hívő híveket egyaránt. Mindenki elvesztette a méltóságát vagy hasonlóvá vált másokhoz. A társadalmi feszültség felszínre került, de végül minden konszolidálódott.
A megszégyenítés és megvetés vált a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapkövévé, egy új társadalmi szerződés szimbólumává. Ez nem csupán polgárháborút eredményezett, hanem egy közös, ám mégis egyéni szenvedést hozott magával, ahol mindenki mindenki ellen állt. Magyarország volt miniszterelnöke tehát nem tévedett: valóban a lelkiismeretünk volt a tét.
A mai napig harcban állunk a lelkünkkel. Ez a feszültség tovább él, és nem szűnt meg a magyar választások éjszakáján. Európát egy kísértet járja be: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”
„Én azt ígértem, hogy ha valaha megszabadulunk a rabságtól, nem fogok senkit üldözni, bántani, zaklatni, kirúgni. Nem akarom megismételni, ami velem történt. Ők sem éltek jól, az életük is tönkretették. Én fölszabadítani akartam őket, nem megalázni, hanem megvigasztalni. Nem vagyok tökéletes, tele hibával, mint mindannyian.” Ezt Tamás Gáspár Miklós írta az ezredfordulón az 1989-es fordulat iránti elképzeléseiről.
Manapság sokan mondják, hogy nem szabad megismételnünk 1989 legnagyobb hibáját: most elengedhetetlen az elszámoltatás. Azonban ebben van némi aránytévesztés is. A legnagyobb problémát nem az elmaradó igazságtétel okozta a kilencvenes években, hanem az 1989-ben bevezetett kapitalizmus zsiványainak érzéketlensége és arroganciája. A pénzközpontú gondolkodás, a verseny kényszere, a mértékletesség hiánya, a kapzsiság mind-mind hamarosan rombolták a társadalmat.
Forrás 24.hu
