2024 tavaszán a parlament salátatörvény keretében döntött kilenc, túlnyomórészt önkormányzati bérház állami kisajátításáról, hogy támogassa a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítési terveit. A döntés körülbelül 160–180 család életét befolyásolta.
A döntésről a lakók és a Józsefvárosi Önkormányzat sem kapott előzetes értesítést. Az eredetileg 2024 októberére tervezett kiürítési határidő többször is módosult, ráadásul a kisajátítási folyamat irányítása az önkormányzatról az államra került. Emellett sok lakó továbbra is bizonytalanságban él.
A Pikó József vezette önkormányzatot meglepte a döntés, mivel már kidolgoztak egy rehabilitációs tervet az érintett területre, a Dió2030 program keretein belül, amely a házak felújítását célozta, azt biztosítva, hogy a jelenlegi lakók ne kerüljenek utcára. A projekt előkészítése már folyamatban volt, mielőtt a kisajátítás megakadályozta volna annak megvalósítását.
Bár a kisajátítás a NER időszakához köthető, a térség lepusztultsága és a lakhatási problémák évtizedek óta halmozódnak. Riportunkban a kisajátításban érintett lakóktól gyűjtöttünk információkat, valamint Bene Bencével a BME Urbanisztika Tanszékről próbáltuk feltérképezni a folyamatok tágabb összefüggéseit. Az interjúk a választások előtt készültek, de azóta az ügy nem rendeződött.
Az önkormányzat létrehozott egy rendszert a lakók elhelyezésére, eddig 38 háztartás fogadta el a felkínált csereingatlant. Ez viszont azt eredményezte, hogy a kerületben futó egyes lakáspályázatokat le kellett állítani.
A bizonytalanságot jól tükrözi, hogy Józsefváros polgármestere a Tisza Párthoz intézett 12 pontos nyilatkozatának egyikében kifejezetten kitér a Diószegi utcára. Ebben együttműködést kér az államtól a kisajátítással érintett terület rendezésére, valamint lényeges támogatást a bajbajutott családok elhelyezéséhez és a kisajátításért járó kárpótlás kifizetéséhez.
Nyitókép: Lezárt lakás a Diószegi utcában. Fotó: Túry Gergely
Forrás hvg.hu
